PÉNTEK
Tegnap késő este volt a bátorság próba. Nagyon izgalmas volt, mert közben besötétedett. Még jó, hogy apa vett nekem fejlámpát. Mentünk csapatonként az erdőben, és különböző feladatok voltak. Furcsa hangok voltak, és ijesztő árnyak, de nem féltem, mert tudtam, hogy senki nem szívat meg, és ha bármi rossz lenne, például elesek, segítenek a társaim. Nem igazán értettem, hogy mit keresünk, de jó volt játszani. Valami varázsfőzet volt, aztán mikor visszaértünk, égett a tűz, és mindenki előkerült, és jókat nevettünk. Aki éhes volt, még kapott zsíros kenyeret, és jó későn feküdtünk le. Egy pillanat alatt elaludtam. Már mindenki a barátom.
A reggeli után megkezdődött a szablya párbaj. Már alig fáj a kezem, keményebb lett a bőröm, már nem vérzik. Olyan, mint a papámnak a sok ásástól.
Persze, nem én nyertem meg, de sok győzelmem volt. Olyan jó volt, hogy nagyon sokan drukkoltak, és senki nem csalt. Egyáltalán nem voltam szomorú, amikor kiestem, és a győztes mindig gratulált a kiesőnek. A suliban nem így van. Ott, aki kiesik az lúzer. Tamás pedig azt tanítja, hogy nincsenek vesztesek, mert nem a másikat kell legyőzni, hanem önmagunkat, és nem az a lényeg, hogy a másiknál jobb legyek, hanem az, hogy jobb legyek, mint voltam. Hát én tutira jobb lettem szablyából, mint voltam. Olyan jó lenne, ha Tamás lenne a tesitanárom. Vagy az ofőm. Mindkettő egyszerre. Akkor szeretnék suliba járni.
A lovakról eddig azt gondoltam, hogy nagyok és büdösek. Igazából féltem tőlük. De tegnap néztem a barátaimat, akik lovagoltak, és kedvet kaptam. Tamás olyan szeretettel bánt a lóval, mint az emberekkel. Mintha a barátja lenne. Ma összeszedtem minden bátorságomat, és felültem Lórántra. Így hívják azt a nagy lovat. Nagyon menő volt onnan, a magasból szétnézni. Hihetetlen, hogy kormány nélkül lehet irányítani egy ilyen nagy állatot, és nem dob le a hátáról. Tamás azt mondta, hogy szeretettel lehet irányítani, és hogy az állatok érzik a Jó Istent. Akkor okosabbak nálunk. Mert én nem érzem, és engem nem is lehet mindig irányítani szeretettel. Legalábbis anya és apa nagyon szeretnek, mégsem azt teszem sokszor, amit mondanak. Amikor leszálltam Lóránt hátáról, mindenki megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, és látszik, hogy magyar vér folyik az ereimben. Erre eddig nem is gondoltam.
Tanulság: A jó dolgok először nem tűnnek annak, ezért esélyt kell adni mindennek. KATTINTS IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZÉRT!
Comments