G-RCGJCSMR0H
top of page
Orallok_logo_fekete.png

TÁBOROK AZ ŐRSÉGBEN

Magazin

Őrállók Júliusi Tábori Krónika


1. RÉSZ


Kedves Szülők, Otthonmaradt, Értünk Aggódó Szeretteink!

Fogadjátok szeretettel Tábori Krónikánk első részét:

Összegyülekezének az Önkéntesek az Úr 2022. esztendejének, Áldás havának 24. napján a nyugati gyepünél, Őrálló Szeren, és megkezdék az előkészületeket a táborra. Úr napja révén az Magasságos Jó Istent hívák segítségül dolgaikban. Berendezék a jurtákat, felverék sátraikat, és rendbe hozák hadi fegyvereiket. A leányok kikészíték a hímezni való vásznakat. Nagy szeretetben és egyetértésben késő estig munkálkodának, majd azzal a boldog érzéssel hajták álomra fejüket, hogy másnap érkeznek az táborlakók igen nagy sereggel.


És valóban: megvirradt amaz csodálatos nap, melyen ifjú vitézek s leányok lepék el a tábort, hogy az Ősök dolgaiban jártasságot szerezzenek.

Szálláshelyeik elfoglalása után elkölték tízóraijukat, meghallgaták a tábori szabályokat, majd egymással ismerkedének. Az ebédnél már otthonosan mozogtak: babgulyással és krumplis tésztával csillapíták étvágyukat.

Ezek után a vitézek élő történelem órán emlékeznek dicső őseinkre, majd bepillantást nyernek a hagyományos magyar fegyverek tudományába. Természetesen fizikai erőnlétükről is bizonyságot tettek, szorgalmasan nyomva a fekvőtámaszokat, és elsajátítva az alaki gyakorlatokat. Innentől kezdve hangos "egyem-kettem" kiáltások kísérék vonulásukat.

Eközben a leányok megalkoták kézműves közösségük szabályzatát, és megismerkedének a hímzés világával. A kalocsai motívumok formáját és azok színvilágát elsajátítva történt a hímzés előkészítése.

A rovásfoglalkozáson hívóképek segítségével tanulák meg őseink írásjeleit, hogy holnaptól kezdve azzal levelezzenek egymással.



A hagyományok szerint a legügyesebb kézműves húzhatja fel naponta a zászlót, és a legvitézebb katona vonhatja le. Ma Zoé és Lázár érdemelték ki ezt.

A himnuszok eléneklése előtt az egész Tábor köszöntötte születése napját ma ünneplő vitézünket.

A program a lovaglással folytatódék, miközben a Krónikás ezen sorokat a modern kor postagalambjára bíza, tervezvén, hogy minden este hasonlóképpen cselekszik majd.

A Jó Isten gazdag áldása legyen ezen sorok olvasóin!

(Kövessétek az Őrállók Alapítvány Facebook oldalát, ahol igyekszünk fényképekkel is elhalmozni Titeket.)


2. RÉSZ


Kedves Szülők, Jaj, de Hiányzó Szeretteink!

Tábori Krónikánk ekképp' folytatódik:

A lovaglás Sólyom vezér vágtájával ére véget. Ezen bajnok lovasíjász sokunkat ejt ámulatba. Tudásánál csak szíve és alázata a nagyobb.

Vacsora után tisztálkodának táborlakóink, majd egybegyülekezének.

Az ősök láthatatlan tüze köré hívá elcsendesedésre a táborlakókat az Istentudó. Tanítása a türelemről szóla, melyet a többiek nyitott szívvel hallgatának. Tücsökciripelés közepette vonulának a zászlóhoz leányok s vitézek, hogy csillagok milliárdjai alatt énekeljék el himnuszaikat, és az éjszakába sóhajtsák fohászaikat, tudva, hogy a Jó Isten meghallá azokat.

Lassanként elcsendesedék a tábor, az Őrállók megtarták gyűlésüket, s maguk is nyugovóra térnek.

Valahogy a Hold is gyorsabban jára most, mert az éjszakának hamar vége lészen. Vagy a Nap siet, hogy lássa, mi történik a nyugati gyepünél?

Akár ezért, akár azért, a Jó Isten Napja hamar felvirrada, s első sugarai már ébren találának pár vitézt.


Az Őrállók reggeli szertartása után Bánk vezetésével torna tartatott, majd tápláló reggeli vette kezdetét. A Jó Isten kegyelméből felhő borította a harcteret, kellemes enyhet adva az edzésekhez, s párviadalokhoz. Pár csepp eső is hulla az égből, frissítésként. Katonáink íjászedzéseken erősödének, majd íjász párbajban mérék össze tudásukat.

A leányok hímezni kezdének, az ifjabbak kartonon, a nagyobbacskák szöveten. Mind az íjászatban, mind a hímzésben hatalmas előrelépések történének, mindannyiunk örömére.

A kézművesek szeretet-befőttet gyártának, azaz szeretetteli jókívánságokat írának egymásnak. Képekben és játékokban foglalkozának a szeretettel, tanulának egyre inkább egymásra figyelni és csapatban dolgozni.

Az előző napon elsajátított tudás alapján rovás postával lepék meg egymást a táborozók, míg a róni még nem tudó legkisebbek külön foglalkozáson próbálkozának, kiemelkedő sikerrel.

A zászlót a mai napon a tündéri Emőke vonta fel, aki nagyon bátran aludt szülei nélkül, és Jonatán húzta le, aki sokat fejlődött alázatban és kitartásban.


Krónikásunk megfigyelé, hogy van az Őrállóknak egy különös szokása: bár harcolnak, de soha nem ellenségnek tekinték egymást, összezörrenének, de nem tartanak haragot, hibáikért bocsánatot kérének és igyekezének kijavítani azokat. Jó közöttük lenni.

Az újabb híradásig is a Jó Isten szeretete legyen Mindannyiótokkal!

S a legfontosabb: ma finom főzeléket ettünk, csodálatos-fantasztikus buktával. :-)


3. RÉSZ


Drága Jó Szüleink!

Ez a nap különösen is eseménydúsnak bizonyula az Őrállók Táborában, Istennek legyen hála.

Folytatom hát, ahol abbahagyám.

Tegnap este még elcsendesedénk. Az Istentudó felhívá figyelmünket arra, hogy a Jó Isten maga a szeretet, és ha szeretünk, Istenben valánk, és Ő mibennünk. Végiggondolánk hát a szeretetet, és elsők között Ti valátok, kik eszünkbe jutának, hiszen Ti ismertetétek meg velünk ezt az érzést, Tőletek kapánk először szeretetet, és mi is nagyon szereténk Titeket. Örömmel menénk majd vissza Hozzátok ezen tábor végeztével, de most olyan jó itt! J

Éjszakánk nyugodalmas vala, reggelünk ismét hamar elérkezék. Örülénk is neki, mert ismét sok kaland vára reánk.

A zászlófelvonás Abigél tiszte vala, mivel minden bátorságát összeszedé, hogy lovagoljék, s végül élvezé is azt.

Harcosaink újult erővel támadának egymásra, de csak gyakorlatozás céljából. Nem ellenségek egy pillanatra sem, testvérré kovácsolá őket a közös küzdés. Krónikásunk azt is megfigyelé, hogy az elöljáró vitézek semmi olyat nem követelének meg a kicsi vitézektől, amit ők maguk meg ne tevének. Példaként említém, hogy sosem csináltatának velük fekvőtámaszokat, hanem maguk is együtt nyomák kis társaikkal. Igazán példamutatóak.


Ma Zénó vitéz küzde különösen is böcsülettel, és a győzelemnél sokkal többre tartá a tisztességet, alázattal harcolván ma ő érdemlé ki a zászlólevonás tisztét.

A leányok a kézimunkában gazdagodának újabb örömökkel, és jócskán előre haladának a minták hímzése terén. Mindeközben lepényt is sütének, majd a közös munka ízletes gyümölcsét élvezettel fogyaszták. Természetesen megoszták azt harcos társaikkal is.

Egy igazi vezér érkezék a táborba, aki a régi idők fegyvereit is elhozá magával.

Pihenésképpen táncos mulatságot tartának, így fergeteges jó hangulatban zárák a napot. A napzárás amúgy is az örömről szóla, s hát abból ma is felettébb kijutott mindannyiunknak. Hála a Jó Istennek,

Akinek gazdag áldását küldjük Reátok ezúton is.


4. RÉSZ


Drága Szüleink, kik naponta izgatottan várátok híreinket, olvassátok szeretettel:

Krónikásunk megdöbbene, hogy immár a 4. nap történetét rója ezen varázslatos helyen, ahol mintha a fű is zöldebb, a szellő is lágyabb, a mosoly is szélesebb vala...

Fergeteges bemutatóval indula a nap: Sólyom vitéz tánclépésekkel szökdelve nyilazék mindnyájunk bámulatára, majd Attila vitézzel mutaták be a töltés csínyját-bínját. Sebes nyílvesszeik egy-egy pillanatra kettéhasíták az égbolt szövetét. A hasadékon minden bizonnyal örömmel tekintének le őseink.

A leányok ma vendégül látták a jóságos Szidi anyót, a Varázstündért, aki az elmúlt egy esztendőben zászlónkat hímezé. Tudományával és kedves történeteivel ejté ámulatba a leányokat, s együtt varra velük.

Harcosaink egész nap az íjászatban jeleskedtek, saját verejtékükben fürödvén, ám zokszót nem ejtvén.

Később a nap hevét enyhítendő jeges étekért indulának a közelbe, s felfrissülve térének haza.

A kicsinyek is egyre jobban ismerék már a rovás jeleket, s szinte az egész tábor felbuzdula a rejtvények megoldására, ezzel is egyre nagyobb tudásra szert téve.

A leányok apraja-nagyja sokat játszék egymással a mai napon egyetértésben, szeretetben.

Szabadidőben sem tudának elszakadni a hímzéstől, a kelevéztől, szablyától, csatakereszttől, s karikás ostortól.



A mai kiemelt kézműves Lili vala, ki különös kedvességről tett bizonyságot csendes kis tündér módján, a katonák közül pedig egy leány, Regina bizonyula a legméltóbbnak, aki sérült kézzel is vitézül küzde.

A mai nap idézete az örömről szóla, mely ugyanúgy mindenhol megtalálható, akárcsak a virág. Rajtunk múla, észrevesszük-e....

Sok-sok örömöt kívánunk Nektek is, Drága Szeretteink, a Jó Isten ölelésében!


5. RÉSZ


Szívünkből Szeretett Szüleink!

Már csak egyszer térénk nyugovóra nélkületek... de az még igen sokára lészen.

Csodálatos nap virrada ma is reánk a nyugati gyepünél. Nap Atya hatalmas mosollyal köszönté a tábor lakóit, és ragyogó orcája végig velünk marada. Tüze hevét lenge szellővel enyhíté a Jó Isten.

Szükségesnek is bizonyula ez, hiszen az Őrállók harcmezején ma négy csapat ifjai mérék össze tudásukat. Felsorakozék a négy csapat:

Harcosok

Őrállók harcosai

Hun harcosok

Magyarok nyilai,

majd letevék szent esküvésüket, miszerint becsülettel küzdének. Krónikásunk tanúsítá, hogy ezen szavukat meg is tarták.

A legvitézebbek végül kik valának? Holnap kiderüle számotokra is....váránk Titeket Nap Atya legmagasabban járása után 3 órával a nyugati gyepün.

A kézművesek eközben a Tejillatú Pusztára látogatának a dalok szárnyain, miközben kezük sebesen jára a hímzések felett. Később elkészíték a tábor zászlaját is, megjelenítvén rajta a legfontosabb történéseket.


Estefelé meggyújták az ősök szent tüzét, hogy ünnepet ülhessenek. A sülő hús ínycsiklandó illata arra készteté a Krónikást, hogy közelebbről is megszemlélje ezen eseményt, ezért gyorsan véget vete sorai rovásának. J

A Jó Isten őrizzen Titeket a holnapi találkozásig, melyet epedve várunk szívünk őszinte szeretetével.

Utórovás:

A zászlót ma Tara voná fel, majd este Bánk húzá le, aki a nap folyamán megtanulá, hogyan lépjék túl a kudarcokon, és küzdjék teljes erőbedobással. Példát mutata nem csupán vitézségből, de becsületből és tisztességből is.

6. RÉSZ


Drága Olvasók!

Az utolsó nap esővel érkezék, mely nagy áldása a földnek. Lám, az idő is elszomorodék, hogy kiürüle a tábor....

Megtörténtek vala a csapatonkénti megbeszélések, kicserélék véleményeiket, kik e héten társakká váltak.

Különös vendég érkeze a táborba, a Szent Korona másolatának őre, kitől sokat megtudánk magyar népünk e kincséről.


Ezen alkalom után fogadánk a leányok és legények szüleit, kik megtekinték a kézművesek kiállítását és a katonák gyakorlatozását, majd egy ünnepségen vevének részt velünk.

A tábor vezetője mindenkit név szerint köszönte, és ajándékokkal halmoza el ezen szertartáson, ahol az is kiderüle, hogy az íjászverseny győztesei Lázár, Soma, Hunor és Nándor vitézek valának. Közösen vonulánk az alakuló térre, ahol Nati húzá fel a zászlót, majd Bálint vitéz voná le, a szülők szeme láttára.

Körben állván ez hatalmas sereg emberrel, egymás kezét fogánk meg, s az Istentudó vezetésével köszönetet mondánk a Jó Istennek minden áldásáért, majd csatakiáltással záránk alkalmunkat, s a tábort. Hosszas ölelkezések után a táborlakók hazaindulának családjaikkal.


Így ére véget az Úr 2022. esztendejének Áldás havi tábora.

Búcsúzék a Krónikás, a Jó Isten kegyelmébe ajánlván Olvasóit.

9 views0 comments

Comments


bottom of page