Őrállók Júliusi Tábori Krónika

1. RÉSZ

Kedves Szülők, Otthonmaradt, Értünk Aggódó Szeretteink!

Fogadjátok szeretettel Tábori Krónikánk első részét:

Összegyülekezének az Önkéntesek az Úr 2022. esztendejének, Áldás havának 24. napján a nyugati gyepünél, Őrálló Szeren, és megkezdék az előkészületeket a táborra. Úr napja révén az Magasságos Jó Istent hívák segítségül dolgaikban. Berendezék a jurtákat, felverék sátraikat, és rendbe hozák hadi fegyvereiket. A leányok kikészíték a hímezni való vásznakat. Nagy szeretetben és egyetértésben késő estig munkálkodának, majd azzal a boldog érzéssel hajták álomra fejüket, hogy másnap érkeznek az táborlakók igen nagy sereggel.

És valóban: megvirradt amaz csodálatos nap, melyen ifjú vitézek s leányok lepék el a tábort, hogy az Ősök dolgaiban jártasságot szerezzenek.

Szálláshelyeik elfoglalása után elkölték tízóraijukat, meghallgaták a tábori szabályokat, majd egymással ismerkedének. Az ebédnél már otthonosan mozogtak: babgulyással és krumplis tésztával csillapíták étvágyukat.

Ezek után a vitézek élő történelem órán emlékeznek dicső őseinkre, majd bepillantást nyernek a hagyományos magyar fegyverek tudományába. Természetesen fizikai erőnlétükről is bizonyságot tettek, szorgalmasan nyomva a fekvőtámaszokat, és elsajátítva az alaki gyakorlatokat. Innentől kezdve hangos "egyem-kettem" kiáltások kísérék vonulásukat.

Eközben a leányok megalkoták kézműves közösségük szabályzatát, és megismerkedének a hímzés világával. A kalocsai motívumok formáját és azok színvilágát elsajátítva történt a hímzés előkészítése.

A rovásfoglalkozáson hívóképek segítségével tanulák meg őseink írásjeleit, hogy holnaptól kezdve azzal levelezzenek egymással.

A hagyományok szerint a legügyesebb kézműves húzhatja fel naponta a zászlót, és a legvitézebb katona vonhatja le. Ma Zoé és Lázár érdemelték ki ezt.

A himnuszok eléneklése előtt az egész Tábor köszöntötte születése napját ma ünneplő vitézünket.

A program a lovaglással folytatódék, miközben a Krónikás ezen sorokat a modern kor postagalambjára bíza, tervezvén, hogy minden este hasonlóképpen cselekszik majd.

A Jó Isten gazdag áldása legyen ezen sorok olvasóin!

(Kövessétek az Őrállók Alapítvány Facebook oldalát, ahol igyekszünk fényképekkel is elhalmozni Titeket.)

2. RÉSZ

Kedves Szülők, Jaj, de Hiányzó Szeretteink!

Tábori Krónikánk ekképp' folytatódik:

A lovaglás Sólyom vezér vágtájával ére véget. Ezen bajnok lovasíjász sokunkat ejt ámulatba. Tudásánál csak szíve és alázata a nagyobb.

Vacsora után tisztálkodának táborlakóink, majd egybegyülekezének.

Az ősök láthatatlan tüze köré hívá elcsendesedésre a táborlakókat az Istentudó. Tanítása a türelemről szóla, melyet a többiek nyitott szívvel hallgatának. Tücsökciripelés közepette vonulának a zászlóhoz leányok s vitézek, hogy csillagok milliárdjai alatt énekeljék el himnuszaikat, és az éjszakába sóhajtsák fohászaikat, tudva, hogy a Jó Isten meghallá azokat.

Lassanként elcsendesedék a tábor, az Őrállók megtarták gyűlésüket, s maguk is nyugovóra térnek.

Valahogy a Hold is gyorsabban jára most, mert az éjszakának hamar vége lészen. Vagy a Nap siet, hogy lássa, mi történik a nyugati gyepünél?

Akár ezért, akár azért, a Jó Isten Napja hamar felvirrada, s első sugarai már ébren találának pár vitézt.

Az Őrállók reggeli szertartása után Bánk vezetésével torna tartatott, majd tápláló reggeli vette kezdetét. A Jó Isten kegyelméből felhő borította a harcteret, kellemes enyhet adva az edzésekhez, s párviadalokhoz. Pár csepp eső is hulla az égből, frissítésként. Katonáink íjászedzéseken erősödének, majd íjász párbajban mérék össze tudásukat.

A leányok hímezni kezdének, az ifjabbak kartonon, a nagyobbacskák szöveten. Mind az íjászatban, mind a hímzésben hatalmas előrelépések történének, mindannyiunk örömére.

A kézművesek szeretet-befőttet gyártának, azaz szeretetteli jókívánságokat írának egymásnak. Képekben és játékokban foglalkozának a szeretettel, tanulának egyre inkább egymásra figyelni és csapatban dolgozni.

Az előző napon elsajátított tudás alapján rovás postával lepék meg egymást a táborozók, míg a róni még nem tudó legkisebbek külön foglalkozáson próbálkozának, kiemelkedő sikerrel.

A zászlót a mai napon a tündéri Emőke vonta fel, aki nagyon bátran aludt szülei nélkül, és Jonatán húzta le, aki sokat fejlődött alázatban és kitartásban.