1. RÉSZ
Hőn Szeretett Szüleink!
Ímé eljött ez a nap, amikor ellátogatánk az Őrálló Szerre, és arra vállalkozánk, hogy napokig Nélkületek táborozunk.
Köszönjük, hogy ezt lehetővé tevétek számunkra.
Már az érkezéskor olyan kedvesen fogadának minket a katonák, mintha mindannyiunkat ismernének. Miután csomagjainkat behordának a jurtákba, felfedezésre indulánk a tábor területén. Mindenfelé játékos mutatványosok várának minket. Kipróbálánk a gólyalábakat, egyéb ügyességi játékokat, valamint szablyázánk. Mókás feladatok során ismerkedénk egymással, majd a magyarok dicső múltjáról hallánk egy előadást. Megszemlélénk egy íjászbemutatót Sólyom vitéz és Attila vitéz szereplésével, leányaink pedig a hímzés rejtelmeivel ismerkedének.
A katonák soraiban nagy összetartás uralkodék. Tudomásunkra juta, hogy mindent csapatban tevének. S megtanulák, hogy ami nem megy be a fejekbe, az belemegy az izmokba. J Így nyománk le ma több tucat fekvőtámaszt, hogy megjegyezzük a legfontosabbakat, miszerint: odafigyelénk a társunkra, tisztelénk a másikat, rendben tartánk a dolgainkat. Mivel hozzájuk akaránk tartozni, felvevénk ezen szabályokat. Ez némi fáradtsággal jára, Nap Atya is erősen tűze vala, de mi vitézül helyt állánk. Kézműveseink ez alól nyilván mentesülének.
Elmélyedénk a rovás tudományában, és a lovaglást is kipróbálánk.
Olyan szokásuk is vala az Őrállóknak, hogy minden nap zászlót vonának fel és le az arra legalkalmasabbak. A mai napon ez a megtiszteltetés Mihályt és Lénát érte. Mindnyájan büszkék valánk rájuk.
Este a csillagos ég alatt éneklénk a himnuszokat, és közösen mondánk köszönetet a Jó Istennek, és kérénk áldását nyugodalmunkra, valamint Reátok is, drága Szeretteink!
2. RÉSZ
Drága Otthon Maradottak!
Első éjszakánk elég mozgalmasan kezdődék, voltak ugyanis, akik buzgóságból külön fekvőtámaszokkal hívák fel magukra a figyelmet, s imigyen tevének eleget izmaik szükségleteinek, melyek immár komolyabb igénybevételért kiáltának, mint az otthoni henyélés. J Voltak közülünk olyanok is, akik már hajnalhasadtán fenn valának, és gondoskodának társaik szórakozásáról. Állítólag nem lesz ez így minden nap...
Harcos katonáink szinte mást sem tevének álló nap, mint íjászatban jeleskedének. Végtelenszer hajták végig ugyanazon mozdulatsorokat, nem lankadván lelkesedésben. Ezen kívül csupán táplálékot vevének magukhoz, azt viszont különlegeset. A mai napra esék ugyanis annak évfordulója, hogy Attila vitézünk meglátta a Jó Isten drága napját. A 7. esztendő emlékére szüleik édes finomsággal kedveskedének az egész tábor lakóinak, melyhez hasonló étket a jövendőben tortának neveznek majd.
Leányaink is végigmunkálkodák a mai napot. Már a legkisebbek is tudnak tűvel bánni. Ezen felül tanulának társaikra figyelni, erős barátságok alakulának ki.
Mai legjelesebb vitézeink Dóra és Levente valának, akik így kiérdemlék a zászlóvonás tisztességet.
Délután, pihenésképpen rovásposta írásában fejleszténk tudásunkat, s váltunk kedves üzeneteket.
Továbbra is szeretettel gondolánk Reátok, Isten adjon áldott, szép hetet Nektek is!
3. RÉSZ
Drága Szeretteink!
A mai napunk is csodálatosan telt. Megtelék ugyanis sok-sok élménnyel a szívünk, és gazdagodánk nem csupán ismeretben, hanem sokkal inkább lelki dolgokban. A szokásosak mellett e napon két rendkívüli eseménynek is részesei valánk.
Egyrészt magunk írta mondákkal örvendezteténk meg egymást, melyet aztán gyors lovú futárok vittek a világban szerteszét. Bizonyára már Hozzátok is eljuték ennek híre.
Másrészt leányaink közösen készített almás finomsággal lepék meg az egész tábort, melynek finom íze minden bizonnyal attól a sok szeretettől vala, mellyel készíték.
Örömünket táncos vigadalom tetézé.
Fáradtan és a Naptól hevülve frissíténk fel testünket vízzel, majd táplálánk estvéli étekkel.
Nap Atya készülődék nyugodni, és mi is csatlakozni fogunk hozzá.
Azt még megemlíténk, hogy legkiemelkedőbbnek mindannyiunk közül ma Aryan vitéz és Anna bizonyulának.
Reménységben gondolánk Reátok, hogy Nektek is sok élményben vala részetek, és bár tudjuk, jelenlétünkkel most nem teheténk teljessé örömötöket, azért jól telt e nap Számotokra is.
Szeretetteli ölelést küldénk Nektek. A Jó Isten vigyázzon Reátok is!
4. RÉSZ
Drága Szülőanyánk és Nemzőatyánk, s Ti valamennyien, kik gondunkat viselitek!
Immáron negyedik napja, hogy Tőletek távol valánk, s bár hiányotok erősen él bennünk, igen jól érezénk magunkat e helyen.
Napjaink szokásos menetéből kiemelkedék azon esemény, hogy ma egy csuda dolog segedelmével vizes csatát rendezénk. Hatalmas ujjongás közepette frissülénk fel.
Hunor vezér ördöngős tudományával bűvölé el a tábor lakóit, megcsillogtatva csudálatos szemfényvesztésben való jártasságát.
Ez nap kiemelt vitézei Liza és Balázs valának.
Eddig nem említénk - hiszen enélkül is annyi mesélnivaló akada - azon szokásunkat, miszerint esténként közösen csendesedénk el. A nagy sátorban összegyülekezénk, mikor Nap Atya már nyugovóra tére, s az Öreg Istentudó meséle nekünk a Jó Isten szeretetéről, Aki a maga képére és hasonlatosságára teremte minket, Aki azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és ehhez mindent megada nekünk. Aki elmulasztja a fejnek vagy hasnak fájdalmát, Akitől bármit kérhetünk. Akivel beszélgetheténk, valahányszor csak szívünket megnyitánk. Vélhetően ettől - vagyis Tőle - érezénk itt ennyire jól magunkat.
Miután ezen éjjel nagy kalandra vállalkozánk, ismételten csak későn indulhat útjára levelünk, amiért is szíves megértéseteket kérjük. Ellenben örömmel közlénk Veletek, hogy mindannyian épségben végezénk e kalandot, majd boldogan hajtánk álomra fejünket.
Nyugodalmas jó éjszakát kívánunk Nektek is, a Jó Isten szeretetében!
5. RÉSZ
Drága Szeretteink!
Elsőként is igen köszönénk azon szülőnek, ki válaszola levelünkre miénkhez hasonló stílusban. Megmelengeték szívünket azon kedves sorok.
Ezen estén a szertűznél ülénk meg a búcsú meghitt pillanatait, melyet némi esőzés tett még izgalmasabbá. Mivel nem valánk holmi anyámasszony katonái, ez nem zavara minket, és igazán jól érezénk magunkat. Zenélve, énekelve költöttük el tehát esti étkünket, igen jó hangulatban.
A nap folyamán is vala részünk ebben Livi és Dani jóvoltából, akik feleleveníték őseink meséit, kik még a pusztákat járák, mielőtt e szép hazára találának.
Ezen utolsó teljes napon katonáink íjászpárbaját nagy büszkeséggel nézénk végig. Mindegyikük vitézül küzde, esküjének megfelelően.
Leányaink a magukban rejlő értékekről beszélgetének, hálás szívvel örülvén egymásnak.
E napon Lili és Jonatán valának azon alkalmas ifjak, kik a zászlónál jeleskedhettek.
A holnapi viszontlásáig is - melyet várván várunk- a Jó Isten tartson meg Titeket szeretetben!
6. RÉSZ
Drága Családunk!
Hamarabb elkövetkeze az utolsó nap, mint gondolánk. A végső zászlóhúzás tisztsége Bogi és Kata vitézekre ese.
Napunk azzal telék, hogy számba vevénk az elmúlt napok örömeit, és utolsókat edzénk, játszánk közösen.
Várván vártuk érkezéstek, kiállítással és új kenyérrel készülénk fogadástokra. Saját szemetekkel láttátok vala, milyen szeretetben záránk be a tábort, ahogyan szeretetben valánk egész héten. Könnyeink annak szólának, hogy jó volt itt lenni. Hálával tartozánk Nektek a lehetőségért.
Ezen tábor legjobb kézművese Alíz volt, kiemelkedő katonája pedig Jonatán vitéz. Az ő nevük kerüle felrovásra a dicsőség botjára, hogy örökké ott ékeskedve kitartásra és becsületre sarkallja a jövő táborozóit.
Hatalmas élmény vala, ahogyan mindnyájan egymás kezét fogva mondánk köszönetet a Jó Istennek, majd visszhangoztatánk a környéket csatakiáltásunkkal.
Híradásunk ezennel befejeződék, köszönénk, hogy vártátok, olvastátok.
Hatalmas szeretettel: a jövő Őrállói :-)
留言