G-RCGJCSMR0H
top of page
Orallok_logo_fekete.png

TÁBOROK AZ ŐRSÉGBEN

Magazin

Őrállók Augusztusi Tábori Krónika

1. RÉSZ


Hőn Szeretett Szüleink!

Ímé eljött ez a nap, amikor ellátogatánk az Őrálló Szerre, és arra vállalkozánk, hogy napokig Nélkületek táborozunk.

Köszönjük, hogy ezt lehetővé tevétek számunkra.

Már az érkezéskor olyan kedvesen fogadának minket a katonák, mintha mindannyiunkat ismernének. Miután csomagjainkat behordának a jurtákba, felfedezésre indulánk a tábor területén. Mindenfelé játékos mutatványosok várának minket. Kipróbálánk a gólyalábakat, egyéb ügyességi játékokat, valamint szablyázánk. Mókás feladatok során ismerkedénk egymással, majd a magyarok dicső múltjáról hallánk egy előadást. Megszemlélénk egy íjászbemutatót Sólyom vitéz és Attila vitéz szereplésével, leányaink pedig a hímzés rejtelmeivel ismerkedének.


A katonák soraiban nagy összetartás uralkodék. Tudomásunkra juta, hogy mindent csapatban tevének. S megtanulák, hogy ami nem megy be a fejekbe, az belemegy az izmokba. J Így nyománk le ma több tucat fekvőtámaszt, hogy megjegyezzük a legfontosabbakat, miszerint: odafigyelénk a társunkra, tisztelénk a másikat, rendben tartánk a dolgainkat. Mivel hozzájuk akaránk tartozni, felvevénk ezen szabályokat. Ez némi fáradtsággal jára, Nap Atya is erősen tűze vala, de mi vitézül helyt állánk. Kézműveseink ez alól nyilván mentesülének.

Elmélyedénk a rovás tudományában, és a lovaglást is kipróbálánk.

Olyan szokásuk is vala az Őrállóknak, hogy minden nap zászlót vonának fel és le az arra legalkalmasabbak. A mai napon ez a megtiszteltetés Mihályt és Lénát érte. Mindnyájan büszkék valánk rájuk.

Este a csillagos ég alatt éneklénk a himnuszokat, és közösen mondánk köszönetet a Jó Istennek, és kérénk áldását nyugodalmunkra, valamint Reátok is, drága Szeretteink!


2. RÉSZ


Drága Otthon Maradottak!

Első éjszakánk elég mozgalmasan kezdődék, voltak ugyanis, akik buzgóságból külön fekvőtámaszokkal hívák fel magukra a figyelmet, s imigyen tevének eleget izmaik szükségleteinek, melyek immár komolyabb igénybevételért kiáltának, mint az otthoni henyélés. J Voltak közülünk olyanok is, akik már hajnalhasadtán fenn valának, és gondoskodának társaik szórakozásáról. Állítólag nem lesz ez így minden nap...

Harcos katonáink szinte mást sem tevének álló nap, mint íjászatban jeleskedének. Végtelenszer hajták végig ugyanazon mozdulatsorokat, nem lankadván lelkesedésben. Ezen kívül csupán táplálékot vevének magukhoz, azt viszont különlegeset. A mai napra esék ugyanis annak évfordulója, hogy Attila vitézünk meglátta a Jó Isten drága napját. A 7. esztendő emlékére szüleik édes finomsággal kedveskedének az egész tábor lakóinak, melyhez hasonló étket a jövendőben tortának neveznek majd.

Leányaink is végigmunkálkodák a mai napot. Már a legkisebbek is tudnak tűvel bánni. Ezen felül tanulának társaikra figyelni, erős barátságok alakulának ki.

Mai legjelesebb vitézeink Dóra és Levente valának, akik így kiérdemlék a zászlóvonás tisztességet.

Délután, pihenésképpen rovásposta írásában fejleszténk tudásunkat, s váltunk kedves üzeneteket.

Továbbra is szeretettel gondolánk Reátok, Isten adjon áldott, szép hetet Nektek is!


3. RÉSZ

Drága Szeretteink!

A mai napunk is csodálatosan telt. Megtelék ugyanis sok-sok élménnyel a szívünk, és gazdagodánk nem csupán ismeretben, hanem sokkal inkább lelki dolgokban. A szokásosak mellett e napon két rendkívüli eseménynek is részesei valánk.

Egyrészt magunk írta mondákkal örvendezteténk meg egymást, melyet aztán gyors lovú futárok vittek a világban szerteszét. Bizonyára már Hozzátok is eljuték ennek híre.

Másrészt leányaink közösen készített almás finomsággal lepék meg az egész tábort, melynek finom íze minden bizonnyal attól a sok szeretettől vala, mellyel készíték.

Örömünket táncos vigadalom tetézé.


Fáradtan és a Naptól hevülve frissíténk fel testünket vízzel, majd táplálánk estvéli étekkel.