Orallok_logo_fekete.png

TÁBOROK AZ ŐRSÉGBEN

Magazin

Tábori napló – lehull a lepel (avagy tudd meg a kendőzetlen igazságot az Őrállók Táborairól) 6. rész



CSÜTÖRTÖK

na, a felén már túl vagyok

Kezdem élvezni a tábort. Annyira szépen süt a Nap. Lehet, hogy otthon is, csak mindig a szobában vagy a suliban vagyok, és nem látom. Majd kipróbálom. Ma nem is gondoltam a játékra meg a karakteremre. Este lesz valami bátorságpróba, ezért most írok gyorsan.

Már vannak barátaim. Éjjel sokáig dumáltunk, meg röhögtünk, és nekik is sebes a kezük. Mert persze ma is szablyáztunk. De Tégézsé megdicsért, szerinte sokat fejlődtem. Ma szünetben is gyakoroltam, mert holnap párbaj lesz. A csajok szájtátva néztek minket. A konyhások is kijöttek, és kaptunk almát Julcsitól.

Pihenésképpen leültünk és hallgattuk a gitáros éneklést. Angi furulyázott, Lívi meg énekelt. X-faktoros hangja van!!!


A himnuszokat már majdnem tudom.


A lányok nagyon szép dolgokat nemezeltek. Azt mondják, az gyapjúból van. Érdekes, nem is büdös. És mindig jó kedvük van, csak az egyik visít mindig, de az még a húgomnál is kisebb. Mégsem kiabál vele senki, és nem büntetik meg. Ja, a lányok nem is fekvőznek…


Ma még a kaja is ehető volt. Bár a többiek eddig is ettek, szerintük én vagyok finnyás. Repetáztam is. Mindig imádkozunk evés előtt, pedig azt hittem, csak akkor kell, ha rossz a kaja. De ma jó volt. Utána is imádkozunk. Megköszönjük. Ma őszintén megköszöntem. Majdnem olyan finom volt, mint amit a mamám szokott főzni.



Fiúk is vannak a konyhán. Nálunk apa sosem mosogat, azt mondja a konyha anya dolga. És tényleg anya csinál mindent: főz, mosogat, elpakol, megterít. De itt sokan dolgoznak a konyhán, még fiúk is, és egyáltalán nem tartják cikinek. Ha hazamegyek, én fogok teríteni. És el is pakolok majd magam után. Mosogatnék is, de nem tudok. Megkérem majd anyát, biztosan szívesen megtanít. Akkor nem lesz annyi dolga, úgyis annyit dolgozik szegény. És csomószor nem is köszönöm meg a kaját. Oda fogok figyelni rá, mert szeretem.


Ma az egyik felnőtt kiállt elénk, és bocsánatot kért. Nem igazán értettem, mit csinált rosszul, mert nem velem kapcsolatos volt, de én még nem hallottam felnőttet bocsánatot kérni. A matektanár egyszer összekevert egy másik fiúval, és engem szidott le az igazgató, de amikor kiderült, hogy ártatlan vagyok, egyik sem kért bocsánatot, sem az osztály előtt, sem négyszemközt. Ezen nagyon elgondolkodtam, mert én sem szoktam bocsánatot kérni, csak ha rám parancsolnak. De az úgysem az igazi.


Tanulság: Nem az az erős, aki annak látszik. Nem az a menő, aki keménykedik. KATTINTS IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZÉRT!

28 views0 comments

Recent Posts

See All