Mikor már nem láttam az autónkat, egyedül akartam lenni valahol, de mindenhol volt valaki. A többi gyerek is érkezett, meg akárhová néztem, ott volt egy segítő. Ezek marha sokan vannak! Tamás elkapott, és leguggolt mellém. Azt mondta, hogy én döntöm el, hogy milyen lesz a tábor. Ha azt szeretném, hogy jó legyen, akkor nagyon jól fogom érezni magam, de ha elhatározom, hogy rossz lesz, akkor nagyon fogok szenvedni. Végre! Ő legalább nem nyomja azt a „meglátod, milyen jó lesz” dumát, mint a legtöbb felnőtt. Tudhat valamit. Bár azt nem hiszem, hogy ez ennyire egyszerű lenne. De azt nem mondtam neki.
Aztán odajött egy másik segítő, és elvitt kártyázni. Bálint a neve. Nagyon jó arc. Szereti az „Így neveld a sárkányodat” és arról mesélt nekem. Meg szeret játszani. A felnőttek mindig dolgoznak, a „nagyok” tanulnak, ő meg játszik. Tök jó neki. Egész délután velem játszott.
Volt ismerkedős játék, én persze senkit nem ismertem. Nagyon sokan vagyunk. Megszámoltam, amíg Tamás elmondta a tábori szabályokat. Legalább 50 gyerek van itt. A segítők is bemutatkoztak. Vannak vagy 25-en. Mindegyik mosolyog, nem úgy, mint a robotika táborosok vagy a suliban a tanárok. A többiekről majd holnap írok, mert vacsora van. Ebédre nem ettem semmit, most már nagyon éhes vagyok.
A mai nap tanulsága: a szülők mindig jobban szeretik a kisebb gyereket, főleg, ha az lány.
Folytatás
Vége a vacsorának. Nem ettem semmit. Mindenki más teli szájjal habzsolt. Két lány odajött hozzám a konyháról. Szerintem tesók. Nem hasonlítanak egymásra, de összeillenek. Egyik szőke hajú, másik barna, de egyformán nevetnek. Luca és Réka. Ők nagyon kedvesek. Hoztak nekem almát. Összevágva, ahogyan anya szokta. Meg kekszet és teát. Csak egy kicsi almát rágcsáltam el, mert hánynom kellett. Nagyon éhes vagyok, de biztos beteg lettem, mert megint hányingerem van. Az előbb hánytam is. Detti segített nekem. Nem hányni, mert azt egyedül kell, hanem megtörölgetett, meg simogatott, mint egy anyuka. Pedig nincs is gyereke. Szerintem jó anyuka lesz. Ha nem küldi el a gyerekeit táborba. Szerintem, ha még hányni fogok, felhívják anyáékat, és értem jönnek. Lehet, hogy már reggel. Azt mondták, várjunk reggelig. Pedig már most jöhetnének. Mondtam, hogy fáj a hasam, ezért lefektettek. A többiek még kint vannak. Detti megkérdezte, mi esne jól. Mondtam, hogy otthon szeretnék lenni. De olyat kellett választanom, ami itt esne jól. Mondtam, hogy csak pihenni szeretnék. Akkor itt hagyott, de mondta, hogy benéz majd, és rögtön szóljak, ha valamire szükségem lesz. Anyura. De azt úgyis hiába mondom. Inkább írom a naplót, hogy majd tudja meg az egész világ, milyen sanyarú sorsom van itt nekem. És el fogom olvastatni a magyar tanárommal is, hogy tudja, mit ajánlott. Úgyis szereti a fogalmazásaimat, szerinte nagyon tehetséges vagyok. Hát lássa meg, mit tett egy tehetséggel! Többé nem megyek szavalóversenyre, az biztos!
Van a suliban egy haverom, a Petya, akiknek ilyen „ősmagyar” szomszédai vannak, mesélte, amikor megtudta, hogy passzív lesz a karakterem. Ő legalább megért és sajnál. Azt mondta, a szomszédaiknak mind olyan furcsa nevük van, mintha egy ősi törikönyvből szedték volna. Meg sem tudtam jegyezni, pedig akkor sokat röhögtem rajta. Valami Alpár meg Galád, Hangya meg Kötény. A házukon van egy zászló, de nem piros-fehér-zöld, az is van, ez piros-fehér csíkos, és az autójukon olyan bálnaforma a Magyarország. Na, azok a fiúk sosem Kraftoznak, hanem lovagolni járnak. Lovagolni! Amikor busszal járnak suliba. Miért nem lóval? Meg az apjuknak olyan csimbók lóg a hajában, és állandóan rajta van az övtáskája. De nem olyan márkás cucc, hanem valami fémes izé. És bő ingben jár. Az anyukájuk meg kézműves szörpöket csinál meg olyan szappant. Ezt sem értem. A kóla meg a tusfürdő világában. Kinek kell az? Mondta is a Petya, hogy csomó ilyen gyerekkel fogok találkozni. Ráadásul azok visszafelé írnak. Milyen marhaság! Elmaszatolódik a toll!
Remélem, lesz itt legalább 1 jó arc fiú.
Megyek. Próbálok hányni, hátha sikerül. Csak az a nehéz, hogy már mindent kihánytam. Detti elmesélte, hogy neki régen mindig hánynia kellett, ha más hányt. Most meg nem. És ezt köszöni. Pedig, ha hányt volna velem, lehet, hogy engem hazaküldenek. Fertőzés is lehet. De így csak egyedül hánytam. Biztos rossz éjszakám lesz, és fájó hassal muszáj lesz hazamennem.
!AYNA LOZYNÁIH