Augusztus 6.
A nyár mindig gyorsabban telik, mint bármelyik évszak. Ezt a naplót azért kaptam, mert az a házi feladatunk nyárra, hogy legalább egy hétig vezessünk naplót. Bullshit! Más iskolában tuti még házit sem adnak. Naplóírás? Az csajos dolog. Persze, semmit nem írtam még. Inkább gépezek. De most anyu rákérdezett. Találkozott a magyartanárommal, és ez is szóba jött. (A felnőttek tényleg nem tudnak értelmes dolgokról beszélgetni? Kizárt, hogy a tanárom fiával találkozva a szüleink főzési szokásairól beszélgetnénk!) Na, mindegy. Kiderült, hogy sehol semmi, pedig már augusztus van. És nem elég, hogy a házit anyu eszébe juttatta, még egy tábort is ajánlott nekem, aminek persze, anyu nagyon megörült, mert apu nem kap szabadságot, és nem akarják, hogy az utolsó heteket egyedül unatkozzam végig. (Honnan szedik, hogy unatkozom? Tök jól elvagyok egyedül….) Nem elég, hogy írnom kell a házit, még egy táborba is benyomnak. Ráadásul ottalvós. Valahol az Őrségben. Katonai és hagyományőrző….Ekkora baromságot! Nem vagyok katona, és egyetlen hagyományt sem ismerek. Hétfőn elvisznek, és ezt a naplót is magammal kell vinnem, hogy vezessem. A magyartanárom ugyan megnyugtatott, hogy nem olvassa el senkijét sem, csak látni akarja, hogy kész van, de anyu szerint olyan csodálatos lesz az a tábor, hogy élmény lesz megörökíteni. Ebben én sajnos nem vagyok biztos. De így legalább kiírom magamból a dühömet, meg a véleményemet, és majd felnőttkoromban elolvasom, hogy eszembe ne jusson annyi hülyeséget csináltatni a gyerekeimmel, mint amit velem csinálnak. Főleg nem a nyári szünetben.
Augusztus 9.
Hú, marhára nem megy nekem ez a naplóírás. Alig maradt pár napom a táborig, nyilván nem ezzel töltöttem. Amikor éppen írni akartam, anyáék elrángattak vásárolni. Mert hogy nincsen gumicsizmám, meg vízálló bakancsom se. Mi a bánatnak lenne? 35 fok van! Egyébként meg sehová nem megyek, max. strandra, oda meg nem kell. De a táborba kell. Na, jól kezdődik. Meg hálózsák. Utoljára kisbaba koromban alhattam olyanban, de arra nem emlékszem. Apa órákig válogatott a neten, aztán mégis inkább személyesen vettük meg. Múmia hálózsák. Na, ez sem annyira biztató. Remélem, nem fog eszembe jutni, amikor benne fekszem majd egy jurtában. Mert hogy jurtában fogunk aludni. Az olyan, mint egy iglu, csak nem jégből. Asszem. Apa nagyon belelkesedett, vett nekem zseblámpát, fejlámpát, kulacsot. Nem hiszem, hogy használni fogom, sötétben minek mászkálnék? A kulacs az jó. Mondjuk, itthon is van, de apa azt mondta, az nem ilyen profi. Így kiderült, hogy vizet kell majd inni. Sosem iszom vizet. Szomjan fogok halni. Amikor kiderült, hogy a mobilomat, sőt, a tabletemet sem vihetem, teljesen kiakadtam. Mi a fenét fogok ott csinálni??? Már amikor nem múmiaként fekszem egy felolvadt igluban….
Persze, a naplót azt vihetem. Hiába mondtam, hogy vezetem a naplót a telómon. Á, ezeknek semmi se jó. És holnap indulás, alig maradt időm. Anya pakol, én meg gyorsan kihasználom az időt, és gépezek még. Egy hét alatt simán megelőznek a többiek a kedvenc játékomban! A klánom sikerét is veszélyeztetem. Ki fognak tenni a többiek. Nem tudok szintet lépni, egy hét nagyon sok idő. Persze, a felnőtteknek lövésük sincs erről! Apa mindig azt mondja, hogy nem maradhat itthon akár egy napra sem, mert a cége lemarad, és nem tudja utolérni magát. Neki igazán értenie kellene engem!!! Valakit muszáj megkérnem, hogy addig helyettesítsen a játékban, különben mi lesz a karakteremmel, mire visszajövök? Egy hét rohadt sok idő!