Őrálló Szernek nevezett helyen tett felfedezésim egyike az vagyon, hogy ehelyütt gyorsabb a Napnak járása. Hatodik napomat kezdém itt, s hitetlenkedve olvasám vissza önnön soraim, hogy mennyi minden történék, miközben úgy érzém, mintha csak 1-2 napja lennék itt. Emellett az idő előrehaladtával a mosolyok megnövekedének.
Mint őseink régen, előző este a táborlakók is tüzet gyújtának, s ott süték meg étküket. A tűz fénye, a füst szaga, s az ínycsiklandó étkek különleges hangulatot teremtettek. Nap Atya is kíváncsi lehetett erre a múlatságra, mert oly bámulatos ragyogással töre ki a felhők mögül, hogy mindnyájunkat elkápráztata. A hangúlatot önkénteseikből álló zenészek csapata emelé. A csodás dallamok csupán napnyugta után halkúlának el, mikor is utoljára gyűlénk össze esti elcsendesedésre.
Ezen utolsó estén erőst megnövekedék az ölelések száma, és nehezebben záródának a jurta ajtaji.
A mai nap a lezárás és búcsúzás napja vala. A leányok kipakolák műveiket, melyek e héten készülének, s az egész tábor megtekinté azokat, nem győzvén kifejezni ámulatukat. A katonák menetoszlopa lassan halada el előttük, s a vezényszóra: „Jobbra nézz! Csodálkozz!” őszintén felelének: „Hűha, ez igen!”
Ezútán mindannyian csoportokban rendezgeték az elmúlt napok kincseit, s nem csupán a kezükkel megfoghatót, hanem a szívükben lévőt is.
Az önkéntesek is készülének erőst, előző nap óta látám sürgés-forgásikat, ahogyan ajándékokat csomagolának, képeslapokat írának.
Azon igyekezének, hogy minden ékes rendben folyjék, s valami csoda masina segítségével bemutathassák a vendégeknek azt, ami bemutathatatlan. Mert hogy ma vendégek érkezének, kikkel nagy ünnepet ülénk majd, s ők azútán ezen gyermekeket majd magukkal vivék.
Szépfy-Borbás Lilla és Katiela Aryan Soa voltak utolsó zászlóhúzóink, kik így szintén példáink valának.
Megtörténe az utolsó közös étkezés, a csomagok összerakva várakozának.
Az ünnepség végeztével magam is távozni szándékozék, hiszen ebbéli feladataim végére érék.
Új írások várának reám, melybe lelkesen vetém belé magamat, hátha örömimet ezúton másokkal is megoszthatám.
Végső tanúlságul feljegyzém: az Őrállókkal lenni, közéjük tartozni kincset ér.
Lezáratott ezen Krónika az Úr 2023. esztendejének, Újkenyér havának 19. napján, az varázslatos Őrálló Szeren, a Mindenható különös kegyelmébűl.
Ha netán bárkinek kezibe akadék, áldás légyen a tiszta szívű Olvasón!