Krónikám a harmadik napon azon kezdém, hogy hálát adék a Magasságos Úr Istennek, amiért éjjel esőt bocsáta reánk, s így a földet felfrissíté. Azért pedig különösen, hogy ezen égi áldás már jurtáinkban talála mindnyájunkat, s ki esetleg még ébren vala, eső kopogás dallamára juthata el az álmok mezejére. Ez utóbbi helyen nem sokat időzénk, ugyanis hamar elkövetkeze ezen csodálatos nap reggele.
Ma oly különös események történének, melyeket feltétlenül meg kell, hogy említék. Elsőbben is arra figyelmezék, hogy Szidi Varázstündér – kit már a zászló hímzése révén korábban megemlíték – érkeze a táborba, s körülötte gyülekezének a leányok. Hatalmas szitából liszt perge picike kezek érintése nyomán, melyek aztán gyúrák, gyömöszölék, sodorák az tésztát. Őrségi kerekperec készüle igazi kemencében, melyet magunk fűténk fel. Míglen a leányok ezzel foglalatoskodának, az ifjak kovácsmester segítségével a vasat formálák tetszetős formára. Utóbbiban közösen gyönyörködénk, előbbit közösen elfogyasztánk jó étvággyal.
Megint elgondolkodám az emlegetett kincs felől... vajon az a tűz, amit az ifjak szemében láték a kovács tüzénél, vagy az a lelkesedés, miközben a leányok a perec pirulását nézék, nem kincsek-é?
S mikor már azt hívém, betelék e nap csodáival, s azok lejegyzésébe fogék, múlatság hangjai üték meg fülemet. Népi zenék hangjaira a leányok körtáncot járának, az ifjak fokosokkal szökkenének. Magam is kedvét kapék, hiszen oly magával ragadóan ropják az táncot, de előbb még tudtotokra kell adnom, hogy e napon Vörös Kitti és Magyar Marcel jeleskedének a zászlónál.
Isten áldását kívánván soraim olvasóira, mára félretevém krónikám, s átadám magam ez hely öröminek s szépséginek.
Megíratott az Úr 2023. esztendejének, Újkenyér havának 16. napján.
Kívánánk Nektek a Mennyei Édesapánktól megáldott, nyugodalmas jó éjszakát, abban a tudatban, hogy Ő nem csak reánk, hanem Reátok is vigyáz. 😊