Gyönyörű hajnal virrada, majd arra figyelmezék, hogy erős mozgolódás támada ehelyütt, hol eddig csend honola. Érdeklődve nézelődék, majd mikor értesüléseket szerzék, hogy mi készülőde ehelyt, menni szándékozék, de igen marasztalának, hogy légyek tudósítójuk.
Én ezen kérésnek ellenállani nem bírék, így aztán maradék, s e héten Titeket hírekkel ellátni szándékozék. Kérlek, vegyétek szívesen soraimat, s bocsássatok meg nékem, ha igen körülményesen fejezém ki magam. Régi idők krónikásaként engedtessék ez meg nekem.
Íme mai tapasztalásim:
Ifjak s leányok érkezének, kik magukat Őrállóknak vallák, abbéli szándékkal, hogy kincseket keresének hat napon keresztül. Ezen hír igen kíváncsivá tevé engem, s ők megígérék, ha velük tarték, nékem is részem lészen kincsekben bőségesen.
Hatalmas játszadozásba kezdének elsőként, melynek célja egymás jobb megismerése vala. Mire ebben kifáradának, az asztalok roskadásig telének hússal, s táborlakóik óriásit falatozának. Miután jól lakának, erőre kapván ifjaink, fokosforgatásba kezdének, de előtte szabályokat fektetének le. Ezen szabályok első helyén szerepele egymás szeretete és tisztelete. Ezután a rend és fegyelem következék, melynek rögzítése fekvőtámaszokkal történék.
A leányok a szövés iránt mutatának felettébb nagy érdeklődést, s tervbe vevék ezen ősi mesterség elsajátítását ezen napok során.
Számtalan titkosnak tűnő felirat ékesíté a tábort, s hogy ennek is tudói legyenek, megismerkedének a rovás vetés tudományával, mellyel régi időkben eleink számon tarták dolgaik, melyek arra érdemesnek találtatának. Szívesen rónám jómagam is így ezen sorokat, de nem levék bizonyos abban, hogy értenétek krónikám, ezért az általatok jól ismert jelekkel küldöm híreimet.
Tudomásomra juta az is, hogy minden napon egy kiválasztott fiú s egy leány részesüle abban a kiváltságban, hogy a tábor zászlaját felhúzá s levoná. Az ő nevöket minden napon igyekezém tudtotokra adni, ha netán Tiétek az gyermek, büszkeség töltse el szívetek, ha másé, osztozzatok örömükben.
Ezen zászlóról legendák keringének, melyet elmesélek Néktek. Időknek előtte az Őrállók védék ezen területet az Nyugat betörésitől, mely erőst fenekedék szép hazánkra tenni lábát tipró szándékkal. Őseink szablyával védék az nyugati gyepüt. Tevék ezt hűséggel, melynek jelképe az liliom virág vala. Az őrálló katona alakja, s ezen jelképek díszíték zászlónkat, mellyet Szidi Varázstündér hímze táborozóinknak. Dolgoza rajta egész télen által, minden egyes öltést szeretettel víve fel, s közben erőst gondola a mai Őrállókra. Ettől ily gyönyörűséges ezen zászló, s ezért csak a legkiválóbbak bánhatnak vele.
Ezen első napon a megtiszteltetés Zsohár Katát és Szépfy-Borbás Vincét ére.
Kik szívesen tevék, ezután lovagolni menének, a többiek egymás társaságát élvezék.
Hogy időben hírt kapjatok, itt befejezém e nap krónikáját, de holnap örömmel számolék bé a későbbiekben történtekről is.
Zárom soraimat a Jó Isten gazdag áldását kívánván Reátok, kik e sorokat olvassátok, mely az utókornak megörökítteték, az Úr 2023. esztendejének, Újkenyér havának 14. napján
Kívánánk Nektek a Mennyei Édesapánktól megáldott, nyugodalmas jó éjszakát, abban a tudatban, hogy Ő nem csak reánk, hanem Reátok is vigyáz. 😊