Folytatván krónikámat elmesélém néktek, hogyan történék az napoknak zárása, melyről azt mondák, mindvégig ezen rendet követé.
Miután a táborozók kijátszák magukat, s megtisztálkodának (s meg is törölközének 🙂), ékes rendben helyet foglalának egy nagy sátoron belül. Tamás nevezetű derék férfiú álla ki, s arra inte mindenkit, hogy megvizsgálván napját, induljék hála szívében a Jó Isten iránt, ki számtalan ajándékával elhalmoza minket. Miután legfontosabb gondolataikat lejegyzék, kilépének az csillagos égboltozat alá, s ékes szép rendben levonulának az jurták eleibe. Ottan aztán szemüket az égre függesztvén csudálkozának erőst annak szépségin, s dalban fohászkodának az Mennyek Urához áldásért az magyar népre. Ezt elvégezvén imádságban szólíták meg a Mindenhatót, kérve Tőle nyugodalmas jó éjszakát, majd egymásnak is ezt kívánván elbúcsúzának.
A gyermekek nyugovóra térének, az önkénteseknek nevezett felnőttek még a napot elemzék, s azon törék elméjüket, hogy az következő napon még ennél is többet nyújthatának valamiképp. Végül ők is szállásik felé vevék útjokat, ám óránként cserélvén közülök a párokat őrködék végig az éjszakát, vigyázván az táborozóik álmát. Jó magam is átélvén a csillagos égbolt, s a harmatos fű varázsát, nem bánám meg, hogy szíves invitálásukra közöttük maradék. (Valamint azon is elgondolkodám, hogy vajjon mi mások ezek maguk is, ha nem kincsek?)
Hamar elérkezék a reggel, s újult erővel vágánk neki az napnak. Vendégek csatlakozának ez napon a táborhoz kicsiny időre: egy énekmondó s egy lovasíjász, mindannyiunk nagy örömére.
A zászló kezelői a mai napon Reisz Zsuzsanna és Henry Hinman valának, mivel példát adának önzetlenségből, valamint kitartásból.
Rengeteg edzés tarkítá e napot, jómagam a penna mellől még a nézésébe is erőst beléfáradtam az végtelen sok fekvőtámasznak s az hadirendben vonulásnak. A leányok is látványosan haladának a szövésben, közös dalolással egészítvén ki azt.
Sólyomnak és Atinak nevezett önkénteseink lóra pattanának, s oly fergeteges bemutatóval kápráztaták el a tábort, mely akár a gyepün is megállta volna helyét. A vágtató lóról oly ügyesen indíták nyílvesszeiket, hogy szemernyi kétség nem marada egyikünkben sem afelől, hogy miért rettegé őseink nyilait az akkori világ.
A mai napot is jó kívánságokkal zárám felétek, s megköszöném azoknak, kik válaszukkal örvendezteték meg szívemet.
Az estvéli étkezésre igyekezvén zárom soraimat a Jó Isten gazdag áldását kívánván Reátok, kik e sorokat olvassátok, mely az utókornak megörökítteték, az Úr 2023. esztendejének, Újkenyér havának 15. napján
Kívánánk Nektek a Mennyei Édesapánktól megáldott, nyugodalmas jó éjszakát, abban a tudatban, hogy Ő nem csak reánk, hanem Reátok is vigyáz. 😊