Immáron ötödik napja, hogy ehelyütt vendégeskedék, s bejegyzésem megtevém.
Furcsa zajra ébredék, s a tündökön át beszivárgó fényben végignézém kicsiny lakótársaimat, keresvén a zaj forrását, erőst remélvén két dolgot. Elsőbben is azt, hogy nem történe semmi baj, s kicsiny lakóim megfelelőképp kipihenheték magukat, másodízben pediglen azt, hogy jómagam is még aludhaték. Utóbbi tervem ugyan nem valósula meg, de cseppet sem bánám, ezen vágyam már csak otthonomban látszik teljességre jutni.
Hanem a zaj forrását nem találám... egészen addig, míglen kilépvén jurtámból meglátám a lovakat, kiknek legelése okozá e fura hangokat.
Meglepődék, mikor kiderűle, hogy krónikási bejegyzésim mások kezibe jutának, ott kedves fogadtatásra is lelének, s némely vitézek szülei válaszukkal örvendezteték meg szerény személyemet.
No, de a nagy lelkendezésben nehogy elfeledém az éjszaka megörökítését! A táborozók négy csapatra oszlának, s így indulának az sűrű, sötét erdő belsejibe. Ottan különböző próbákat vitézül kiállának, s a kincses térképre rálelének. Szét vala ugyan erőst szakadozva, de a négy rész összeillesztésiből végül összeálla a segítség, s egy nagy ládára rálelének. Annak kódját is kiókumlálván, abban valóban kincsekre bukkanának, s ezen igen örvendezének. Magam is megszemlélém a láda tartalmát: őseink hagyatéka (s kellő mennyiségű édesség) hevere benne. A legfőbb harci fegyverek, s a legjellemzőbb kézmíves munkák valóban fontos és továbbadásra érdemes értékek, de én ismét elgondolkodám...
Arra volna erőst vágyódásom, hogy bárcsak a gyermekek szívébe is ehhez hasonlatosan belénézhetnék. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy óriási értékeket találék, s ezek száma e napok során tovább gyarapodék.
A mai napon vitéz párbajra sorakozának ifjaink, s csapaton belül egymással megküzdének. Jól elfáradának ezen küzdelemben, mely még akkor is tarta, mikor a Napkorong már magasan jára.
Leányink önként fogának dalolásba, s zengék egész nap az itt tanúltakat. (Saját fülemmel hallám, hogy még azon helyiségben is, hová testi szükségleteinken könnyítni járánk.)
Mindannyiunk nagy örömére bábos játékkal múlatánk a nap második felét, majd előkészülénk az esti lakomázáshoz.
Tűz gyújtása szereple terveink között, ősi magyar szokás szerént.
Jómagam is igyekezvén részemet kivenni a munkálatokból, írásomat berekesztém.
Azt azonban még gyorsan megjegyzém, hogy Suhai Bori és Szathmári Csongor Dávid adának ma példát a többiek elé, ezért ők érdemlék meg a zászlóhúzást.
Megírattak e sorok önnön kezem által az Úr 2023. esztendejének, Újkenyér havának 18. napján.