- Honnan olyan ismerős ez a csaj? - gondolkodott Örs, amikor meglátta az utolsó padban magányosan ücsörgő lányt.
Hamarosan kiderült, amint a tanár felszólította, hogy mutatkozzon be „az új lány”. Örsnek beugrott az emlék, hogy az Őrállók Tábor első napján volt egy ismerkedős játék, és éppen vele került párba. Lilával volt írva a neve a matricára, tisztán látta most lelki szemei előtt: Villő. Még meg is kérdezte, hogy' becézik, mire a lány visszakérdezett, és megállapították, hogy egyiküket sem szokták, legfeljebb az anyukáik tolták túl kiskorukban: Örsike, meg Villőcske. Akkor ezen jót nevettek. Utána ritkán futottak össze a héten, hiszen a lány kézműves volt. Micsoda véletlen, hogy most itt látja viszont! Az egész iskolában senki nem volt eddig „A Táborban”!
Úgy tűnt, Villő is észrevette, mert amikor visszament a helyére, rámosolygott.
- Bejössz az új csajnak! - lökte meg a padtársa. - Kár, hogy ilyen béna neve van. Mondjuk, passzol hozzád... - röhögött tovább.
Örs pedig azon gondolkodott, hogy vajon miért „béna” az, ami szokatlan? És kis dönti el, hogy béna vagy különleges? A Táborban is voltak furcsa nevek, de senkinek nem jutott eszébe csúfolni Bánkot vagy Sólymot...sőt, ő azt hitte, hogy a Sólyom az csak becenév, mert olyan sebesen száguld a lován. Lehet, hogy a neveknek jelentése van? Vagyis hogy a jelentés nem véletlen? Akkor ő vezér lenne, mint Örs? És Villő vajon mit jelent? Tovább azonban nem fűzhette gondolatait, mert a többiek már a táblára írtakat másolták serényen. Gyorsan kinyitotta a füzetét.
"Az új lány neve Villő, éppen Örshöz illő!"- skandálták a fiúk, pontosabban 5 fiú a szünetben, amikor meglátták, hogy a két fiatal egymással beszélget.
Villő csak mosolygott, Örs a füle tövéig, sőt, a cipőfűzőjéig elpirult.
- Zavar? - kérdezte a lány. - Akkor nem kell idejönnöd. Nem akarom, hogy rosszul érezd magad....
- Neked nem rossz? - kérdezett vissza Örs.
- Én már megszoktam. Tudod, kiskoromtól csúfoltak, mert szeplős vagyok, alig volt 1-2 barátom, ők is „számkivetettek”. Aztán elmentem az Őrállókhoz, és ott megtanultam, hogy nem ez számít. Hogy én így is értékes vagyok, és adjam önmagam. Azóta nem szomorkodom, hanem ugyanúgy teszem a dolgom. És tudod, mi a különleges? Működik! Mivel nem foglalkozom vele, abbahagyják. Nem kell, hogy mindenki a barátom legyen, de mindig van elég. Vagyis volt. A régi suliban.
- Miért váltottál?
- Apáék ideköltöztek. Mármint a lovardával, a tanyára, a város szélén. Tőlünk messze lenne.
- Tiétek lett a lovarda? - kérdezte Örs, hiszen ez a téma az egész kisvárost izgalomban tartotta a nyáron. A régi tulaj egy fogadáson elvesztette az összes lovát, így visszaköltözött a fővárosba. Legalábbis a pletyka szerint. Másik változatban drogot csempészett, és börtönbe került.
- Igen. Ismered?
- A sulival voltunk ott egyszer - kétszer.
- Tudsz lovagolni? Kijöhetnél hétvégén - most a lány jött zavarba -, mármint ha van kedved...meg engednek...meg nem ciki...
- Örömmel - mondta Örs. - A telefonszám ugyanaz maradt? Nincs Facebookom.
- Igen, megtartottuk. Hogyhogy nincs?
- Őrállók - nevetett a fiú -, ott minden igazi volt. Egész héten eszembe sem jutott a telóm. Megfogadtam, hogy ez így is lesz. Azóta nem játszottam a gépemen sem, meg nem cseteltem a haverokkal. Csak az e-naplót nézem. Bár az sem hiányzik.
Mindketten nevettek. Villőnek eddig is voltak fiú barátai a lovardában, de Örsnek szokatlan volt egy lány társasága. Aggódva nézett a büfé felől érkező ötösfogatra, melynek ő volt a hatodik tagja. „6 ökör” - ez volt a nevük. Büszkék voltak rá.
- Téged tényleg nem zavar, hogy mindenki minket néz? - kérdezte a lánytól.
- Emlékszel, mit mondott Tamás? Valami meta-izé volt a neve, de az volt a lényege, hogy általánosítunk, hogy „mindenki”, meg „senki”, meg „mindig”, igazából pedig csak egy - két eset alapján mondjuk ezt. Nézz szét! Ki néz minket? Csak ők öten! - és valóban: zsongott az egész iskolaudvar, senki más nem nézett feléjük -Ők lennének a minden? - kacagott, és vele együtt Örs is. Egy pillanatra észlelte, hogy ilyenkor Villő arcán kis gödröcske jelenik meg, de nem merte megfogalmazni magának, hogy ezt szépnek tartja. Különben is, biztosan csak azért, mert a kishúgának is olyan van.
Megíratott Őriszentpéteren, a Jó Isten 2022. esztendejének, Földanya havának 4. napján
Írta: Ódor Fanna