Az osztályfőnök arca ragyogott a beszámoló alatt.
- Köszönöm szépen, Liza, remek munkát végeztél. És köszönöm mindenkinek, aki kutyakonzervet vagy száraz tápot hozott, tényleg őszintén remélem, hogy a megbeszéltek szerint nem a szülőktől kértetek rá pénzt…
- Én Mázlitól kértem. Jó szívvel osztozik menhelyes társaival - röhögött Zsombi, aki inkább otthonról hozott konzervet, mint hogy a büfépénzét arra költse.
- Frédi meg elhozta a megunt játékait - mutatott Erik a doboz felé, ahol pár kutyajáték is volt a takarók tetején.
- Micsoda oltás! - szólt be valaki hátulról, de Frédi sem maradt adós:
- Nehogy megfázz a babapléded nélkül, Erik!
Ufó csendet teremtett.
- Miután leegyeztettük az időpontot, javaslatokat szeretnék kérni, hogy ki vigye el az adományokat. Szerda 5 órakor tudnak fogadni minket, és jövő hétre beosztjuk az önkéntes munkákat, amiket vállaltok majd. Ki az a 3-4 ember, aki most képviselné az osztályt, és elvinné, amit gyűjtöttetek?
Liza jelentkezett. Amikor a tanárnő felszólította, félve sandított Emike felé:
- Én Emit javaslom.
Mindenki meghökkent, és értetlenségüknek hangot is adtak.
- Igazán nagyon kedves vagy - emelkedett szólásra Emi -, de a te ötleted volt az egész kutyásdi, és különben sem érek rá. Szerdánként mazsorettre járok, és fellépésre készülünk, nem lóghatok.
Copfos fejét hátravetve, egyenes háttal helyet foglalt. Láthatatlan koronája meg sem billent a fején.
- Liza, miért nem viszed te? - kérdezte Villő. - Tényleg a te ötleted volt, megérdemled, hogy lásd az örömöt és neked mondjanak köszönetet. Én szívesen elkísérlek, ha szeretnéd.
- Kellene két fiú is cipekedni - szólt közbe Ufó.
Örs és Kristóf egyszerre jelentkeztek.
- Na, remek, négyen befértek a sofőr mellé, a csomagtartót meg telipakoljuk. Jó lesz így? - nézett szét a tanárnő. - Vagy szeretne még valaki menni? Jövő héten aztán mindenki sorra kerül, de ha valaki most is szeretne, jelentkezzen!
Kicsit várt, és amikor senki nem tette fel a kezét, Lizára nézett:
- Liza, neked is jó így?
- Jobban örültem volna, ha Emi megy.
- Nem kell velem jótékonykodni - háborgott Emi. - Nem érted, hogy engem ez az egész nem érdekel? A te ötleted volt, csináld te, én értelmesebb dolgokkal foglalkozom, mint a koszos kutyák. Egy hét alatt felzabálják, amiket gyűjtöttünk, aztán ugyanott vannak. Semmi értelme! Azért is nem… - itt azonban jobbnak látta elhallgatni, hogy ő egyetlen nyamvadt konzervet sem hozott, és így semmivel nem járult hozzá ehhez az akcióhoz. Persze, az osztály tudta, hogy ő és a barátnői így tettek, de nem is vártak mást.
- Ne haragudj, Emi - szólalt meg Liza -, nem akarom ezt rád erőltetni, csak azért javasoltalak, mert kijön a tévé is, és úgy gondoltam, szívesen nyilatkoznál nekik…
A teremben a légy zümmögését is lehetett volna hallani, de légy hiányában csak a Zsombiból kibuggyanó röhögés trillázott faltól falig.
- Ó, Liza, te ne haragudj, csak tudod, annyi a dolgom, de most látom, hogy nem is lesz edzésem a héten - pörgette a mobilját Emi, mintha tényleg a jegyzeteit nézné, de a tanárnő leintette.
- Köszönjük, Emília, de minden marad a megbeszéltek szerint. Liza, nagyon büszke vagyok rád, és örülök, hogy te fogod vezetni a csapatot. Elég nagyok vagytok már ahhoz, hogy ne kelljen kimondani, és közösen megbeszélni ennek az órának a tanulságát, igaz? - nézett végig az osztályon, majd Emin és barátnőin állapodott meg a tekintete. Rajtuk kívül szinte mindenki elégedetten mosolygott. Olyan mélyen igazságosnak érezték, ami történt.
- Ezt még megbánod, te számító szuka! - sziszegte a fogai között Emi, de csak a körülötte ülők hallották, és ők sem értették igazán, miért Lizára haragszik, holott csak önmagát okolhatja.
Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai