G-RCGJCSMR0H
top of page
Orallok_logo_fekete.png

TÁBOROK AZ ŐRSÉGBEN

Magazin

Eszter kirohanása (28. rész, Őrálló Örs kalandjai)



- Eszternek mi baja?

- Nem is szólt semmit, csak kirohant!

- Lehet, hogy csak mosdóba ment…

- Akkor nem vágja be az ajtót!

- Lehet, hogy allergiás a kutyákra?

Folyt a találgatás a szünetben, meg aztán a kutyamenhelyes tervezgetés is. Többen Liza köré sereglettek, a lánynak szokatlan volt, hogy ennyire a figyelem középpontjába került. Több fiú is odament, hogy elmondja a javaslatait. Még a Hatökrök is ötleteltek, Villő boldogan nyugtázta Örs lelkesedését.

- Szerintem csinálhatnánk egy rövid videót, amit aztán megosztanánk a neten. Így sokkal többen megismernék őket.

- Nekem van 2 plédem is, amit az én kutyám még kölyökkorában kirágott. Azokat is behozom, jó? Jól jön a hidegben a menhelyen. Tök meleg, csak csúnya a varrás miatt.

- Szívesen szerkesztek egy táblázatot, és mindenki beírhatja, mikor tud menni, és hogy takarítani akar vagy megfuttatja a kutyákat.

Csak Emi körül állt a kis udvartartása fancsali képpel. Legszívesebben ők is részt vettek volna a szervezkedésben, de hallották, amit Emi Jázminnak mondott. Nem akarták magukra haragítani „királynőjüket”.

Kincsike óvatosan próbálkozott:

- Emi, miért nem tetszik a kutyás ötlet? Te mit szeretnél? Van jobb ötleted? - az utolsó kérdést már félve tette fel.

- Nincs, de attól még ez hülyeség. És dedós is. Jó, hogy nem plüssöket varrunk! - horkant fel Emi.

- Azokra a cuki szörnyecskékre gondolsz, amiket majd technikán fogunk csinálni? - lelkendezett Zsófi, de Emi egyetlen pillantással lehűtötte őt.

- Kutyakaja…hah…ennél még az is jobb lenne, ha Tofunak hoznánk kupakokat! - morgott Emi, mert ő persze semmit nem tudott Kristóf kupakgyűjtésének indítékáról, így arról sem, hogy már nem volt szüksége rá.

- Akkor te nem is hozol kutyakaját? - tette fel a gyakorlati kérdést Kincső.

- Hát, előfordulhat, hogy elfelejtem időben behozni - mondta sejtelmesen, miközben haját hátradobva illegette magát.

A lányok tudták, mit jelent ez a mondat. És azt is, hogy nekik is el kell felejteniük.

Az ajtó csapódására rezzentek fel mindannyian. Megérkezett Pí bácsi, a matektanár. Eszter helye üresen tátongott.

Persze, mivel ő a tanáriban volt Ufóval. A tanárnő a folyosón talált rá a zokogó lányra, és behívta magával a tanári elkülönített részébe. Pontosan tudta, mi történt Eszterrel.

- Ugye, tudod, hogy Eminek fogalma sincs róla, hogy mit mondott? - kérdezte a tanárnő, amint a sírás kissé csitult.

A lány csak bólogatott.

- Senki nem ismeri a titkodat, és Emi bele sem gondolt, mit mond. Nem akart volna megbántani. Emiatt ne szomorkodj!

- Nem az a baj - találta meg a hangját a lány -, hanem az, hogy igaza van. Azok a korcsok nem kellenek senkinek. Én sem… - és újra zokogásban tört ki.

- Te sem? Hát a szüleid?

- De az igaziaknak nem kellettem - nyögte ki két sírás között.

- A jelenlegi szüleid is igaziak. Sőt: a legigazabbak. A vér szerinti szüleid történetét pedig nem ismerjük. Édesanyád megszült és lemondott rólad. Valószínűleg ez volt a legtöbb, amit érted tehetett.

- Ko-ho-rcs va-ha-gyo-ho-k - rázkódott a sírástól.

A tanárnő átölelte.

- Mind azok vagyunk ám, tudod-e? Senki nem „fajtiszta”. Ha csak az országunkat megnézed: ki a színmagyar? Annyi nemzet keveredik bennünk, hogy lehetetlen kibogozni. Én pl. sváb vagyok - mondta könnyedén. - Sőt, az is lehet, hogy különleges emberek voltak a szüleid. Nagyon szép vagy, okos és kedves, meg tehetséges a sportokban, jó a hangod - sorolta. - Ezeket tőlük örökölted. Ha ezt jelenti korcsnak lenni, akkor az a legklasszabb dolog.

Kis idő után folytatta:

- Nekem lyukasórám van, maradj itt, nyugodj meg, mosd meg az arcod, aztán ha gondolod, gyere ki, és utánanézünk a neten ennek a menhelynek, jó? Segítesz nekem?

- Szívesen - mondta Eszter hálásan.

- Milyen órátok van?

- Matek.

- Majd megmondom Péter bácsinak, hogy nekem segítettél, jó? Csak pótold be az órai anyagot.

- Köszönöm.

Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai

9 views0 comments
bottom of page