Ada - hivatalosan Adél, de piciként azt nem tudta kimondani, így rajta maradt ez a becenév - tényleg nagyon lassan tekert, és közben végig csacsogott. A mögötte haladó Örs a felét nem értette húga eszmefuttatásainak az ovistársakról, pillangókról, sünikről, gesztenyéről és ki tudja még miről. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre odaértek, és közben a fiú több tucat forgatókönyvet lejátszott magától a találkozásról, és igyekezett olyan szövegeket kitalálni, hogy véletlenül se égjen be Villő előtt. Ha találkoznak egyáltalán. Az utóbbi két hétben - mióta előkerült a fotó - egyetlen szót sem váltottak. Villő vagy egyedül volt a suliban, vagy Lizával. Emiék beszólásait semmibe sem vette. Nem kereste a társaságukat, de ugyanolyan kedves volt velük is, mint mindenkivel, amikor elkerülhetetlen volt a találkozás, pl. csoportmunkánál. Mondjuk a fiúk nem nagyon foglalkoztak a csajok dolgaival, így Örs jól elvolt, de most hülyén érezte magát, hogy idejön, amikor nem is beszélnek hetek óta. Na, erre való egy kistesó! Micsoda mázli, hogy szereti a lovakat. Úgy tűnhet, hogy miatta jönnek ide.
A lovarda kapuja nyitva volt, éppen egy kis mikrobusz jött ki rajta, gyerekek lógtak az ablakban, és integettek hátrafelé. Ahogy a jármű kifordult, Örs szembetalálta magát két alakkal. Az egyikük Villő volt. Lovaglócsizmában, kobakban, hatalmas mosollyal. Még a szeplői is ragyogtak, na meg a két kis gödröcske az arcán!
- Bemehetünk a lovakhoz? - szólalt meg a kislány mindenkinél hamarabb. - Ada vagyok, vagyis Adél.
- Gyertek! - lépett oda Villő. - Én Villő vagyok - nyújtotta kezét a kislánynak, - ő pedig Sanyi bácsi - mutatott a másik alak felé.
- Bácsi nélkül, Hercegnő, csak Sanyi - lépett oda a férfi, és leguggolva kezet fogott Adával, majd Örshöz lépett, és neki is kezét nyújtotta.
- A lovasterapeutánk, ő pedig az osztálytársam - egészítette ki Villő a bemutatkozást. - Éppen most végeztünk egy csoporttal - mutatott a busz után a lány.
Örs hátranézett a kishúgára, de a lány már Sanyival ment kézenfogva az istállók felé.
- Király, a bicajt meg csak itt hagyta! - mondta a fiú, és felemelte a kislány járgányát.
- Add csak ide - vette át Villő - toljuk beljebb, ne legyen útban! - majd Sanyiék után indult. Örs kétségbeesetten nézett szét. Az alibije már messze járt. Követte hát Villőt, és arra gondolt, hogy ilyen forgatókönyv nincs a fejében.
*
- Szia Anita! Ne haragudj, hogy zavarlak. Örs nincs a közelben?
- Nincs. Elment a húgával bicajozni. Vele szeretnél beszélni? - Anita meglepődött, mert Erik édesanyja nem szokta hívni. Néha csetelnek, ha a fiúk iskolai dolgairól van szó. - Baj van? - kérdezte reflexből.
Mónika kissé nehézkesen kezdett bele: - Hát… nem tudom… meg kellene menteni a fiúkat egy igazgatói intőtől…
A nagy csend után folytatta: - Nem mesélte Örs?
Anita szíve hevesebben kezdett dobogni. Igazgatói? Akkor nagy baj lehet. Mit csinálhattak a fiúk? Pedig olyan jó volt minden a Tábor óta. Úgy tűnt, hogy Örs „megjavult”, nem érkezett rá panasz, itthon sem volt szemtelen.
- Nem mondott semmit. Igaz, ma nem sokat beszéltünk - válaszolta.
- Tanítás után bent maradtak még, de az edző nem jött.
- Igen, ennyit tudok.
- Bújócskáztak bent az épületben.
- Összetörtek valamit? - Anita mindenféle szörnyűséget végigpörgetett a fejében.
- Nem. Belepisiltek a szemetesbe…
- Micsodaaaa? - Örs édesanyja majdnem felnevetett a megkönnyebbüléstől. Elsőre. Aztán végiggondolta azt, amit Mónika felvázolt:
- Képzeld el! Ott már ki volt takarítva. Hétfőn majd bemennek, bűzlik a szemetes, megnézik a kamerákat…
- Basszus!
- Hát az. Mit csináljunk?
Anita fejében egymást kergették a gondolatok: az ő fia belepisil egy szemetesbe. Az ő jól nevelt fia. Ráadásul egy bekamerázott iskolában. A vizelet ott bűzlik napokon át, talán ki is folyik, ki tudja, milyen a szemetes. Aki felfedezi hétfőn reggel, szóvá fogja tenni. Ha nem jelentkeznek, akkor is kiderül. Nyilván mennek az igazgató elé. Az egész suli tudni fog róla. Ez egy rangos iskola, nem könnyű bekerülni. Talán ki is teszik. De lehet, hogy „csak” beírást kap. Akkor sem lesz jó pont a tanárok szemében. Hívja fel az igazgatót? Menjen be kapunyitáskor hétfőn, és tüntesse el a nyomokat? És mit csináljon Örssel? Mivel büntesse? És mi van, ha ez az egész nem is igaz? Lehet, hogy Erik volt? Vagy valami tréfa? Egyáltalán, az ő fia képes lenne ilyen baromságra? Szerette volna azt hinni, hogy nem, de most minden megkérdőjeleződött benne...