- Örs, jelentkeztél a táborba? - kérdezte Villő, amikor hazafelé indultak a suliból.
- Még nem tudom. Vagyis anyáék még nem tudják, melyik időpont lenne jó.
- A tesóid is jönnek?
- Ada még kicsi, pedig szeretne, Noel meg nem akar. Szerintem csak azért, mert én megyek - válaszolta Örs.
- Ja, a tesók néha ilyenek.
- Ti jöttök?
- Én igen. Vince nem. Neki túl sok a kötöttség ott. Hamar elfáradna, és akkor csalódott lenne magában, ami miatt mérges lenne, szóval jobb neki a lovakkal nyáron. Nagyon türelmesen segít, főleg a kicsiknek és kezdőknek. Legalább Sanyi is nyugodtabb. Persze, ő az egyetlen lovasterapeutánk, de arra az időre tudjuk nélkülözni.
- Ő is jön?
- Persze! Ő önkéntes, csak tavaly éppen nem tudott jönni a Lovarda költözése miatt, de előtte minden évben ott volt. Nekem is ő ajánlotta a tábort. Alig várom már! Drágább lett, mint minden, de kitaláltam, hogy pénzt fogok keresni, és beszállok én is.
- És mit fogsz dolgozni?
- Amit csak tudok. Kihordom a szórólapokat. Eddig egy néni hordta, de beteg lett, és anyáék azt a pénzt akkor nekem adják. Meg gyártok karkötőket, kiteszem, és akinek tetszik, fizet érte. Láttam egyszer a Balatonnál. Simán kint volt a ház előtt egy doboz festett kavicsokkal meg gyöngykarkötőkkel és akinek tetszett, vett belőle.
- Senki nem őrizte? És ha ellopják?
- Hát, nem tudom, de többször bicajoztam arra, és mindig ott volt. Egyszer megálltunk, 100 forint volt egy karkötő, és anya egy ezrest tett le érte. Azt mondta, hadd örüljön, aki csinálta, mert ez aranyos dolog. Talán más is gondolkozik így.
- Merész, de végül is működhet! Kár, hogy nem tudok karkötőt készíteni… - gondolkodott el Örs.
- Próbáltad már? - viccelődött a lány. - Lehet, hogy bajnok vagy benne…
- Kizárt. Valami fiús munka kellene.
- Szeretnél dolgozni?
- Hát, inkább pénzt keresni.
- Kérdezd meg Sanyit, ő biztosan tud munkát adni. Most küldött el egy srácot, mert nem volt megbízható.
- Beszélnél vele? - kérte Örs.
- Persze, de jössz pénteken? Akkor egyeztethettek, ha addig nem jelentkezik más.
- Igen, megyek - mondta a fiú. - És köszi! - tette hozzá.
*
- Én nem akarok menni semmilyen táborba! - hallatszott ki Noel hangja a szobából, amikor Örs hazaért.
- És akkor mit fogsz csinálni egész nyáron? - kérdezte Apa.
- Semmit. Ez a nyár lényege, nem?
- De, fontos, hogy kipihend magad, de más is belefér, ami év közben nem - érvelt Anya.
- Például a PS-ezés - helyeselt Noel, aki nagyon szerette a Play Stationt.
- Nem arra gondoltunk - mondta Apa.
Örs elment kezet mosni, és mire a szobába lépett, Noel már egészen kétségbeesetten érvelt:
- De én semmiféle táborba nem akarok menni, nemhogy ilyen csicska táborba!
- Milyen csicskáról beszélsz? - kapcsolódott be Örs. - Az Őrállók Tábor tök jó!
- Neked - vágta rá Noel, majd a szülőkhöz fordult. - Jó, ha muszáj mennem, akkor legalább a simába és kézműves részre.
- Fiúk csak katonaiba mehetnek - mondta Apa.
- De én nem fogok menetelni egész nap! - csattant fel Noel.
- Nem is kell! Íjászat is van, vagyis idén biztosan más fegyver lesz - mondta Örs.
- De engem a Tüskevárba akarnak küldeni! - Noel hangja egyszerre volt nyafogós és dühös.
- Hová? - nevetett Örs. - Miféle Tüskevárba?
- Valami viájpí táborba, ahol lesz 5 Tutajos, meg Bütyök egy Matula bácsival!
- Anya, ti értitek miről beszél? Nincs ott semmiféle Matula bácsi - értetlenkedett Örs.
- Idén többféle tábor is indul - magyarázta Anya. - Arra gondoltunk, hogy Noelnek nem a sima tábor kellene, hanem egy kisebb létszámú. Igaz, az jóval drágább, de neki arra lenne szüksége. Csak még azt nem tudjuk, hogy 10 személyes vagy 5.
- De előtte úgyis Tamással kell beszélni, és ő segít a döntésben - kapcsolódott be Apa.
- Na, ha úgyis drága, miért nem maradhatok itthon? Az ingyen van - szólt közbe Noel.
- Mert nem a pénz számít. Ti mindennél fontosabbak vagytok - mondta Anya.
- Akkor miért akartok elküldeni?
- Azért, hogy megtanulj olyan dolgokat, amiket az iskolában nem, és sajnos mi sem tudunk megtanítani - mondta Anya. - Örsnek is milyen jót tett…
- Akkor küldjétek őt! Nekem egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz. Én nem fogok 4 másik majommal túlélőset játszani, nem vagyok Robinson. Ott fogok rohadni a dög melegben, ahol még strand sincs, meg wifi se, meg nem vihetek telefont… hahó! Ez már a XXI. század! Én elhiszem, hogy nektek jó volt a tyúkszaros baromfiudvarban bújócskázni gyerekkorotokban a dédiéknél, akkor menjetek ti ilyen helyre. Idegenekkel - egyre jobban belehergelte magát Noel. - Mit nem tudtok megtanítani? Akkor lehet, hogy veletek van baj, nem? Ti vagytok a szülők! Tanuljátok meg ti, aztán tanítsátok meg nekünk, bármi is az! Én nem megyek sehova! - azzal dühösen becsapta az ajtót.
- Azt nem te döntöd el! - kiáltotta utána Apa. - Ez a mi felelősségünk.
Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai
Megíratott a Jó Isten 2023. esztendejének, Jégbontó havának 12. napján