- Mi ez a hármaaas? - hüledezett András elsőszülöttje félévi bizonyítványával a kezében.
- Ne a matekot nézd, hanem a többit! - mondta Örs felháborodva.
- Pedig a matek az egyetlen tantárgy, ami számít - vicceskedett Noel, aki nagyon otthonosan mozgott a szóviccekben.
- Dugulj el! - förmedt rá a bátyja. - A tiédnél járjon a szád!
- Az én matekom ötös! - húzta ki magát Noel.
- Ja, alsóban nekem is az volt. Sőt, ez az első hármasom! Most mit kell ezen kiakadni?! Köcsög volt a tanár.
- Hogy beszélsz? Ráadásul nagyon segítőkésznek tűnt a fogadóórán - mondta Apa.
- Persze, mert a szülők előtt mindig megjátsszák magukat - morgott Örs. - Semmit nem magyaráz. Ellenőrizzük a házit, nyomja a bölcsességeit, aztán az új anyagra már nem marad idő, csak felad egy újabb adag házit.
- Eddig nem panaszkodtál rá - kapcsolódott be az édesanyja is a beszélgetésbe.
- Mert nem érdekelt. Eddig négyesre álltam. Azt mondta, most lefelé kerekít, majd év végén felfelé. Kíváncsi leszek rá!
- Figyelj ide, Örs! - kezdte Apa. - Te nagyon jó matekos voltál eddig. Szerinted a hármas tükrözi a tudásodat?
- Mondtam, hogy szerintem az négyes.
- Oké. Akkor négyes a tudásod? Várj, másként kérdezem. Tudnád jobban csinálni?
- A matekot?
- Azt.
- Biztos.
- Mi az, hogy biztos? Igen vagy nem? A házikat megírtad?
- A házit nem írni kell, hanem inni - szólt közbe Noel, majd a szúrós tekintetekre válaszul hozzátette -, Papa szerint.
Örs pedig válaszolt édesapjának: - Amikor értettem, akkor igen.
- Ha nem értetted, miért nem szóltál? Tudod, hogy szívesen segítünk. Szeretnél jobb lenni matekból? Mit gondolsz, képes vagy rá?
- Igen - mondta a fiú lehajtott fejjel. - Kijavítom év végére.
- Csapj bele! - nyújtotta a kezét édesapja. - Azt szeretném látni, hogy beleteszed magad, mindent megteszel, ami rajtad múlik. Szólsz, ha segítsünk, oké? A többi nem számít. Mindegy hányas leszel, de biztos vagyok benne, ha komolyan veszed, ötös leszel év végén, hiszen jó agyad van.
- Örs rosszul számolt? - érdeklődött Ada is, aki még nem egészen tudta összerakni a hallottakat.
Édesanyja magyarázni kezdte: - Az iskolában mindent osztályoznak: a számolást, olvasást, rajzolást, éneklést… A legjobbak 5-öst kapnak, a legrosszabbak 1-est. A hármas az a se nem jó, se nem rossz. Úgy mondják: közepes.
- Örsnek sok 5-öse van - böngészte Ada a papírlapot, amire a félévit nyomtatták. - Akkor nagyon ügyes, igaz?
- Igaz.
- És Noelnek is - nézegette most már másik testvére bizonyítványát. - Meg itt egy hármas! - rikkantotta boldogan, mint aki kincset talált.
- Hol? - vigyorgott Örs.
- SKH - közölte Noel.
- De igenis van közöm hozzá, mert te is beleszóltál az enyémbe… - és már nézte is öccse papírját.
- Magatartás - olvasta döbbenten.
- Az nem tantárgy - vonta meg a vállát Noel.
- Hogy lehet magatartásból hármast kapni? - nevetett Örs.
- Mi az a magatartás? - érdeklődött Ada.
- A viselkedés - világosította fel Anya. - Hogyan beszél, kedves-e a többiekhez, nem verekszik, nem ordibál, nem szemetel… ilyesmi.
- Én jól szoktam viselkedni az oviban - mondta erre büszkén.
- Én meg a suliban - hencegett Örs.
- És amikor a szemetesbe pisiltél, akkor is jó voltál? - Ada érdeklődése őszinte volt, ő csak szerette volna megérteni az összefüggéseket, de Noel rögtön lecsapott rá:
- Ez az hugi, pacsit! Szép oltás volt! - és húga felé tartotta tenyerét, aki nem igazán értette az elismerés okát. Örs szeme azonban villámokat szórt.
- Mégsem én lettem hármas - vágott vissza.
- Mert a te ofőd nem olyan szigorú. Különben kettes lennél. Vagy egyes. Megbuknál magatartásból - röhögött.
- Ja, persze, én alsóban mindig ötös voltam - szülei tekintetét látva helyesbített -, vagy talán egyszer négyes. De hármas soha.
- És? Én meg vagyok. Na? Közöd?
A két fiú válogatott jelzőket vagdosott egymás fejéhez villám tempóban, mire apjuk megelégelte, és felemelte a hangját:
- Befejezni! Hogy beszéltek egymással? - kiabálta.
Ada halkan odasúgta édesanyjának: - Most Apa magatartása sem ötös, igaz?
Megíratott Őriszentpéteren, a Jó Isten 2023. esztendejének, Fergeteg havának 29. napján