A család az asztal körül ült. Ada befurakodott András ölébe, Örs meggyújtott három gyertyát. A negyediket majd vasárnap.
Szerette az adventi estéket. Bármilyen is volt a napja, tudta, hogy ez várja majd a végén, és ez többször adott erőt neki.
Nem volt tökéletes a családja, közel sem, sőt, néha egyenesen az agyára mentek egymásnak, de szerették egymást. Ilyenkor érezni lehetett.
Noel nagy pofájú és szemtelen, Ada hisztis és kényes, Örs pedig - ezt ő is belátta - lusta és befolyásolható. Apa néha igazságtalan volt, Anya pedig mérges pulyka, de ahogyan itt ültek, és Anya olvasott az adventi könyvből, az nagyon megható volt.
Örsnek Anya hangjáról eszébe jutott, hogy amikor kiskorában az esti mesét vagy az altatót hallgatta, úgy gondolta, ilyen lehet az angyalok hangja. És most vágyakozva nézte Adát, akinek a helyén réges-régen ő ült. Az ő nagy Apukája hatalmas ölében!
És visszaemlékezett, amikor Noel még pici gügyögős volt, és ő akarta elfújni a gyertyát, de nem tudta. Örs besegített neki, de úgy tapsolta meg, mintha az öccse csinálta volna. A kis Noel nagyon büszke volt, csak úgy csillogtak a szemei!
Ada pedig mindig átmászott az ágyába, amikor picike volt, és neki nem volt szíve kitenni onnan. Olyan finom babaillata volt!
Az emlékek hatására Örs elérzékenyült. Éppen jókor jött, hogy Anya végzett az olvasással, és imádkozni kezdtek. Mire rákerült a sor, összeszedte magát, és ennyit mondott: „Köszönöm, Istenem, a családomat.” Nem kért semmit, inkább gyorsan áment mondott, mielőtt elcsuklott volna a hangja.
*
- Indul a dobozka, mindenki kihúzza a nevet, nem mutatja meg senkinek! Aki magát húzta, szól! A feladat ismert: ebben a pár napban kedveskedik a kihúzottnak minden nap valami aprósággal, de titokban! - ismertette a szabályokat az osztályfőnök, becenevén Ufó, mert hát ofőből sok van. - Az osztálykarácsonyon pedig a megbeszéltek szerint egy pár jópofa zoknit ad, szépen becsomagolva annak, akit húzott! Így nem lesz különbség. Ja, és mielőtt még megkérdeznétek - és itt a Hatökrök felé vetett egy jelentős pillantást -, ÚJ zokniról van szó, nem használtról.
- Dobbynak is gyűjtünk? - vihogott Beni, aki Harry Potter rajongó volt.
- Utálom az angyalkázást - súgta Zétény Örsnek. - Tavaly is lányt húztam. Nem örült a focis kártyának - mondta értetlenkedve.
Örs megleste a papírját. Igyekezett úgy tartani, hogy más ne lássa. Neee! Tofut húzta! Kivel tudná elcserélni?
Szegény Tofu! Tavaly is kézről kézre járt a neve, végül Erik nyakán maradt, mert elvesztett egy fogadást. Erik üres csokis papírt meg száraz zsemlét küldözgetett Tofunak, aki nem szólt semmit. Nem panaszolta be a tanárnak az „angyalkáját”. Mennyit röhögtek szegényen!
Örs most elszégyellte magát erre a gondolatra, meg arra is, hogy ő is cserélni akar. Azt már csak otthon vette észre, hogy a név alatt apró betűkkel - hiszen alig volt hely - ez állt: „Tudom, hogy nem engem akartál húzni. Ha mégis adsz valamit, kupakot adj!”
Örsnek most először fordult meg a fejében, hogy mi van, ha őt is olyasvalaki húzta, aki a háta közepére se kívánja őt…
*
- Mi nem angyalkázunk - magyarázta Villő, amikor Örs a Lovarda karácsonyáról érdeklődött -, hanem az utolsó pénteken mindenki kap egy papírdíszt, amit a kicsik készítenek hetek óta, párokat sorsolunk, és a párok úgy adják oda egymásnak a díszt, hogy felírnak egy köszönetet meg egy jókívánságot egymásnak.
Örs csak ámult: micsoda kreativitás! Meg is könnyebbült, mert nem volt az ajándék kitalálós, ügyesen beszerzős típus. És ő nem tudta volna szinte senkinél, hogy mit vegyen a szokásos joker ajándékokon kívül, mint a csoki, meg a… és más már eszébe sem jutott.
*
A téli szünet előtti utolsó napon a lányok feldíszítették a termet, a fiúk próbálták őket hátráltatni a hülyülésükkel, míg végül csak sikerült berendezni a helyiséget.
Volt pizza, meg palacsinta, szóltak a karácsonyi zenék, a lányok kiöltöztek, a fiúk ezt nem értették. Egyedül Tofu húzott inget erre az alkalomra, úgy nézett ki köztük, mint egy összement ügyvéd.
- Kristóf, szerinted neked ki volt az angyalkád? - tette fel a szokásos kérdést Ufó, amikor odaért a kör. - Miket kaptál tőle?
- Nem tudom, ki volt. Minden nap egy cetlit kaptam, amire az volt írva, hogy „Angyalposta a portán.”
- És mi volt a portán? - kotyogott közbe vigyorogva Erik, aki azt gondolta, hogy Tofut megint ugratták.
- A portás néni húzott? - kiabálta meglepetten egy lány, aki csak félig figyelt a beszélgetésre.
Minden szem a fiúra szegeződött, aki elmondta: - Egy szatyor kupak. Nagyon örültem neki.
Senki nem lepődött meg ezen, mert mindenki tudott a rejtélyes kupak mániáról. Azon viszont meglepődtek, hogy nem egy jószívű lány vagy a tanár volt az „angyalka”, hanem Örs.
Amikor Örs egy kézfogás kíséretében átadta a zoknit is, majd a helyére ment, egy pillanatra találkozott a tekintete Villőével. A lány mosolyában mintha büszkeséget látott volna.