Ufó - az ofő - sorra vette az osztályfőnöki órák unalmas kötelezettségeit: hiányzások, fegyelmezetlenségek, tanárok panaszai… Az érintettek mindig lapítottak, a többiek unatkoztak. Alig 10 perc volt már csak az órából, amikor izgalmas részhez érkeztek:
- Gondolkodtatok azon, hogy idén kiknek és hogyan segítsünk a mi 1%-unkkal? - tette fel a kérdést Ufó.
Szép hagyomány volt az iskolában, hogy ahogyan a felnőtteknek lehetőségük van 1%-os felajánlásokra, a gyerekek is dönthessenek az idejük, erejük, zsebpénzük egy részéről. Ez azt jelentette, hogy osztályszinten kiválasztottak egy helyet vagy csoportot, ahová elmentek segíteni, vagy akiket támogattak a saját zsebpénzükből.
Több ötlet is elhangzott, de nagy részük elég komolytalan volt:
- menjünk a konditerembe visszapakolni a súlyokat,
- a pizzériába asztalt törölgetni,
- segítsünk be a moziban felsöpörni a szétszóródott popcornt,
- helyettesítsük a suli portást hétvégén.
Inkább poénnak szánt bekiabálások voltak ezek. Ufó a fejét fogta, az osztály röhögött.
Liza jelentkezett, s amikor szót kapott, kissé idegesen felállt, megigazította szemüvegét, és előadta javaslatát:
- Menjünk el a kutyamenhelyre! Mindenki bead egy kutyakonzervet, és segítünk pár órát az állatok körül: takarítás, kutyasétáltatás, gazdikereső hirdetések, amire szükség van.
Ufó arca felragyogott, a diáktársak egyetértően bólogattak, hümmögtek egymásnak. Csak Emike körül volt sutyorgás.
- Liza, ez fantasztikus ötlet! Mit szóltok? - járatta végig a tekintetét a tanár az osztályon, miközben Liza kipirult arccal helyet foglalt.
Emike keze azonnal a magasban volt, és már állt is fel, sőt, bele is kezdett:
- Ez hülyeség!
Azzal helyet foglalt. Az osztályra döbbent csend ült.
- Kifejtenéd ezt bővebben? - szólította fel a tanárnő. - Pontosan tudjuk, hogy a kutyamenhelyen hálásak minden segítségért. Úgy tudom, te is szereted az állatokat, kutyád is van, igaz?
- A Pincsike - súgta Zsombi vihogva. A körülötte ülők is elvigyorodtak, hiszen köztudott volt, hogy Kincsi árnyékként követte Emit mindenhova, aki viszont csak kihasználta őt.
Emi zavarba jött, de hamar megtalálta a hangját.
- Az én kutyám fajtiszta - affektált. - Ott meg korcsok vannak.
- És? - pattant fel Zétény, aki szociálisan nagyon érzékeny volt. - Attól még semmivel sem rosszabbak, és megérdemlik a törődést. Sokkal hálásabbak, amikor befogadják őket.
- Én biztos nem fogok örökbe fogadni egy korcsot! Ha nem ismered a családfáját, a szüleit, akkor kész zsákbamacska!
- Inkább zsákbakutya! - szólt közbe Erik.
Mindenkinek tetszett Liza ötlete, csak Emi „barátnői” zúgolódtak. Bár igazán ők is csak Emi miatt, mert az ötlet nekik is tetszett.
Jázmin oda is súgta Eminek:
- Ne már, ezt most csak azért csinálod, mert Liza találta ki, ugye?
- Nyugodtan átállhatsz a korcsok közé, ha nem tetszik - válaszolta neki Emi kissé hangosan.
- Emi, ezek a kutyusok önmagukért is szerethetőek, anélkül, hogy híres felmenőik lennének, nem gondolod? Titeket sem a szüleitekért szeretünk - próbálkozott tovább Ufó.
- Pedig érdemes megnézni a szülőket, mert sok múlik rajtuk - okoskodott Emi.
Eszter felpattant a helyéről, és kirohant az osztályból.
Az osztály értetlenül bámult a becsapódó ajtóra.
- Kimehetek utána? - állt fel a padtársa.
- Hagyd, majd én! Emikém, csak néha a szívedre hallgatnál, mielőtt megszólalsz! - sóhajtott fel Ufó.
- Már ha lenne neki… - szólt be valaki félhangosan.
Emike szeme szikrákat szórt, de cseppet zavarban is volt, mert nem értette Eszter kirohanását, csak sejtette, hogy neki van köze hozzá.
- Akkor megszavazzuk a kutyamenhelyet? Tegye fel a kezét, aki igen!
A tanár kérdésére lassan felemelkedtek a kezek, csak Emike körül volt tétovázás, de Ufó nem várta meg.
- Jó, bőven megvan a többség. Akkor jövő héten folytatjuk. Lizának köszönjük az ötletet. Szerintem zseniális. Ha hoztok kutyakonzervet, Lizát kérem, gyűjtse össze. Jó lenne, ha nem a szülőktől kérnétek erre pénzt, hanem saját zsebpénzből vennétek. Mondjuk csoki helyett. Na, megkeresem Esztert.
Amint kilépett az ajtón, megszólalt a csengő.
- Ezek a lányok mindenből cirkuszt tudnak csinálni! - mondta Örs értetlenkedve Zsombinak.
- Lesz még itt cicaharc, mire a kutyákig eljutunk! - bölcselkedett vigyorogva Zsombi.
Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai
Comments