G-RCGJCSMR0H
top of page
Orallok_logo_fekete.png

TÁBOROK AZ ŐRSÉGBEN

Magazin

A világ legjobb szülei (26. rész, Őrálló Örs kalandjai)



- Na, mielőtt megegyeznénk, beszéld meg a szüleiddel, jó? Segítenek eldönteni, hogy tényleg belefér-e ez az életedbe. Nem lenne jó, ha a tanulás rovására menne. Ha gondolod, hozd el őket, vagy hívjanak fel - nyújtotta át a névjegykártyáját Sanyi. - Ha ők beleegyeznek, akkor mindent megmutogatunk részletesen, vagy én vagy Villő. Villő a barátod, ugye? - Hát…ö…izé…ö…Villő… - habogott Örs. - Figyelj, Örs! - fogta meg a fiú vállait Sanyi. - Nyugi, ez nem ciki. Tudom, a legtöbben a te korodban ezt cikinek tartják, aztán pár év múlva menőznek a csajokkal, de igazán nem tudják kezelni. Én is voltam fiatal - ezen Örs jót nevetett, hiszen Sanyi nem sokkal volt idősebb nála. - A csajok is olyanok, mint mi, csak többet beszélnek. Vannak köztük egészen jó fejek, meg persze borzalmasak is, ahogyan a fiúk között is. Villő nagyon kedves lány. Jó vele lenni. Az, hogy kedves vagy egy lánnyal, hogy barátkoztok, még nem jelenti azt, hogy feleségül fogod venni. Egy fiú és egy lány között nem csak szerelem lehet. Van egy csomó lány barátom, egyikbe se vagyok szerelmes, de jó velük lenni. Volt olyan, akivel aztán egymásba szerettünk, jártunk pár hétig, aztán kiszerettünk egymásból, de a barátom maradt. Szóval, csak hallgass a szívedre! Ha szeretet van benne, meg őszinte vagy, akkor ne törődj azzal, ki mit gondol. Vállald önmagad! Örsnek eszébe jutott a Tábor, hogy az önkéntesek mindig megölelik egymást, és az elején ezt furcsának tartotta. Azt hitte, hogy csak a pároknál van ilyen, de mikor azt látta, hogy Tamás vagy Bánk már a harmadik lányt öleli át, megbukott az elmélete. A fiúk is úgy köszöntötték egymást, a lányok is, és mindenki mindenkit szeretettel megölelt. A Hatökrök mennyit cikiznék, ha ő így ölelne át egy lányt, te jó ég! Pedig a Tábor utolsó estéjén megtette. Amikor az önkéntesek elköszöntek tőlük és elkezdtek ölelkezni, néhányan a táborozók közül is odamentek egy-egy ölelésért Tamáshoz meg Emmához és a konyhásokhoz, és aztán a nagy szeretet kavalkádban ők is megölelték egymást a társaikkal. Ő maga is ölelt meg lányt, még a nevét se tudja, de nem érezte cikinek. Milyen furcsa, hogy itthon meg annak érezné! Megint rátört az érzés, hogy hiányzik neki a Tábor, és már nagyon várja. Örömmel fog dolgozni érte, ha a szülei engedik. Boldogan indult haza, hogy elmesélje a fejleményeket. - Szeretnék a Lovardában dolgozni szombatonként - kezdte vacsoránál. - Te tényleg ganéjtúró akarsz lenni? - vihogott Noel. - Nem volt elég múltkor? - Noel! - szólt rá Apa. - Példát vehetnél a bátyádról, hogy nem csak itthon nyomkodja azokat a vackokat, és be akar szállni a Tábor árába. - Ha annyira menni akar. Én minek dolgozzak? Én nem megyek táborba - vágta rá Noel. - Azt nem te mondod meg - szólt az édesanyja. Noel taktikát váltott: - De anya, mondd meg őszintén, miért kellene mennem, amikor nem akarok! - Mert szükséged van rá. - De mire? Itthon nem kell íjászni, meg fekvőzni, meg lószart szedni! - Ott sem szedünk semmit - szólt közbe Örs. - Mit tudok ott tanulni? Nincs velem semmi baj! - és a szeme könnyektől csillogott. Anya megsajnálta és magához húzta. Noel hagyta. - Persze, hogy nincs veled semmi baj, Kicsim! De a legjobbat szeretnénk neked. Hogy mindent megkapj. Ez éppen arról szól, hogy különleges vagy. A legjobbat érdemled. Tudod, a legtöbb szülő mindent meg akar adni a gyerekeinek, ezért megveszi a legmenőbb cuccokat, a legújabb kütyüket, de arra nincs idejük, hogy a gyerekeikkel foglalkozzanak, játsszanak, beszélgessenek, mert pénzt kell keresni, hogy mindent megvehessenek. Mi nem ezeket akarjuk. Mi igazi értékeket akarunk adni nektek - nézett Örsre és Adára is, akik csendben falatoztak. - Azt szeretnénk, hogy mindent megtanuljatok, amire az életben szükségetek lesz. - Hát akkor tanítsátok meg! - nyafogott Noel. - Azt próbáljuk, mióta megszülettetek - szólt közbe Apa. - Csak az a helyzet, hogy senki nem tanítja meg, mit kell tudnia egy szülőnek, hogyan kell ezt csinálni. - És mi az, amit én nem tudok? - kérdezte Noel. - Például a hálát, a dolgokat értékelni, túl sok mindenért nyafogsz - kezdte a felsorolást Apa. - Nem csak én! Ebben Ada a bajnok - csapott le azonnal Noel. Ada kinyújtotta rá a nyelvét. - Ha tényleg érdekel, akkor maradj csendben, és majd utána elmondod a véleményedet! Jó? - szólt határozottan Apa. Noel lehajtotta a fejét. - És ritkán fogadod el, amit mondunk. Magyarázkodsz, másokra mutogatsz, ahelyett, hogy beismernéd és bocsánatot kérnél. Rendetlen vagy. Tudom, én is - emelte fel kezeit -, éppen ezért nem tudom neked megtanítani. - És sokszor játszod a bohócot - kapcsolódott be Anya - a haverjaid előtt. A tanáraiddal, meg itthon is sokszor vagy tiszteletlen. A kütyüzésről nem is beszélve. - És ezeken mit változtat egy tábor? - Egy tábor semmit, de ez nem egy közönséges tábor. Igazából azt szeretném, ha Tamással beszélnél. Ő a Fiúból Férfit Neveléssel foglalkozik. - Nem korai ez egy kicsit? - csattant fel Noel. - Még csak most kezdem a kamaszkort! A szülők elnyomtak egy mosolyt. - Egyáltalán nem. Minél hamarabb, annál jobb. Szóval az igazi kérdés az, hogy melyik táborba küldjünk: a 10, az 5 vagy az 1 személyesbe? - Micsodaaa? - pattant fel Noel az asztaltól. - Jó, hogy nem adtok rögtön örökbe! Eddig ti voltatok a világ legjobb szülei, miért kell elrontani? Köszönöm a vacsorát! - ordította, majd kiviharzott a konyhából. - Én az 5 személyesbe szeretnék menni, mert akkor vihetem minden barátomat - szólalt meg csillogó szemekkel Ada. Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai Megíratott a Jó Isten 2023. esztendejének, Jégbontó havának 19. napján


15 views0 comments
bottom of page