Hamarost lejára ittlétem ideje, de még megörökítém az utókornak, miket e helyütt tapasztalék. Ezzel kemény fába vágám fejszémet, mivel bizony a mai történések láttán elfogyának szavaim.
Az estvéli órák elején összegyűlénk, hogy tanúi legyünk két lovas bemutatójának. Először csak érezénk az földnek dübörgésit, majd hallánk is, s végül feltűnék két katonai önkéntes, kiket elsőre fel sem ismerénk, holott naponta közöttünk forgolódának. Képzeletben visszautazánk az időben, hiszen az Úr 907. esztendejében találánk magunkat nagy hirtelenséggel. Egy lovas érkeze onnan, s mutatá meg tudományát, majd egy jelen kori sportíjász kápráztata el minket művészetével. Mindkét vitéz harcművészete elvarázsolá az közönséget, s ámúlatunkból csak nagy sokára ocsúdánk fel. (Ezen linkre kattintván Ti is bepillanthatátok az eseménybe: https://www.facebook.com/alapitvany.orallok/videos/481619804640954).
Mindezek előtt természetesen jól elfáradának a tábor lakói is, hiszen annyi minden történe. Először is, kevesebbet aludának, mivel előző éjszakán még megjárák az erdőt, hogy mindazt helyre állíták, mit az ellenség ellenük tenni szándékoza. Nagy bátorságrúl, s bajtársiasságrúl tevének bizonyságot, s megmenték az Őrállók értékit. Békességben térének hát nyugovóra, s ama csodás napkorong hamar köszönte reájuk. Karsay Blanka elismeréstől övezve voná fel a tábor zászlaját, s fiúk és leányok különválának.
Leányok e napon folytaták horgolásik, hogy Néktek előtökbe tárhassák az találkozás alkalmával, s emellett gyógynövényekkel ismerkedének, melyek segítségivel hűsítő italt készítének.
Mindeközben az ifjak letevék a nagy esküt mindenre, mi számukra szent, hogy az bajvívásban becsűlettel vevének majd részt, s megkezdődék az párbaj. Az csillogó gyermekszemek egymásba kapaszkodának, megpróbálának egymás fejibe látni, s győzelemre vinni ütésik. Hogy kiknek sikerűle ez a legjobban, következő napon kiderűle. Azt azonban én le nem jegyzém, hiszen ennek majdan ünnepélyes kihirdetése lészen egy 15 órára hirdetett alkalmon, mellyen jómagam részt már nem vevék, hiszen elszólítának egyéb kötelességim.
Közös vidámság is várt a táborlakókra egy játékos háború formájiban, mellynek során az homlokra tűzött számokat ismerék fel, s ezzel tulajdonosát hatástalaníták. Volt ott csúszás-mászás, összekapaszkodás, bujkálás és rohangálás. Öröm volt nézni szórakozásikat!
Mostanra tüzet gyújtánk, s pecsenyéink megsütésit tervezve ülénk körbe azt. Jómagam abban a reménységben rovom e sorokat, hogy az szegény krónikásrúl meg nem feledkezének, s egy-két jó falattal igyekezetit jutalmazni szándékozának.
S hogy ezzel krónikámat össze ne zsírozzám, bécsukom azt.
Comments