Krónikámat folytatván mindenképp’ lejegyzém, hogyan történék az Őrállók csapatában az nyugovóra térés. Midőn a napi elfoglaltságok után a táborozók testüket lefüröszték, lelkük is óhajtá a felfrissülést. Ennek okán, mikor estvéledék, összegyülekezének, s a Jó Isten színe előtt számot adának napjukról. Elgondolkodának afelől, hogy meg tudák-e élni a boldogságot azon a napon, sikerült-é örömet szerezniük valakinek, s ha esetleg elmúlaszták, azt vajjon miért tevék. Egyéb értékes témákon is elmélkedének Tamás vezetésivel, majd levonúlának a jurták ölelésibe, s ottan himnuszokkal és imádsággal a napot lezárák. Ez után jurtáikban elhelyezkedvén átadák magukat az álomnak. Míg a táborozók alusznak, az önkéntesek folyamatos őrséget biztosítának, melyhez a nagyobb gyermekek is csatlakozhatának.
Megállapítást nyere, hogy a táborozó gyermekek szó szerint éjjel-nappal teljes biztonságban levének.
Midőn mai napjuk felvirrada, az itt lévők azonnal serényen forgolódni kezdének. Testük átmozgatása után környezetükben rendet tevének, melynek mértékét pontokkal értékelék.
Míg az ifjak a szablyaforgatás alapismeretit gyakorlák, a leányokhoz két mester érkezék, kik az kürtőskalács sütés tudományába vezeték be őket. Szidi és Sándor segedelmével oly csodás finomság kerűle ki kezeik közül, melynek közösen örvendezének.
Akiknek pedig e napon külön örvendeze a tábor: Czigány Hella és Tornay Zalán.
Ma jeles napot ünneplénk, s evégett házi sütésű kenyér érkeze táborunkba Bartha Erzsébetnek köszönhetően. E kenyeret közösen szegénk meg, s ezáltal egymás kenyeres pajtásivá válánk, s ezen felűl, mint a Mennyei Édesapa gyermekei egymás testvériként osztozánk meg az ajándékon.
Engedtessék meg, hogy azon javaslattal éljek, mi szerint ezen sorok olvasói úgy vegyék kezükbe ma a Jó Isten azon ajándékát, mely kenyérnek nevezteték, hogy közben ezen tábor lakóira gondolának, s értük magának a Fenséges Atyának hálát adának.
Akkor jussak az eszedbe,
mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se más egyebekrűl,
csak az igaz szeretetrűl.
Ezzel vége szakada az második résznek, s az harmadik következék majdan.
Ne feledjétek Cukorhegy Képes Krónikáját, melybe mi is a szokott módon örökíténk meg az emlékeket.
A Jó Isten áldása kísérje minden magyar ünneplését!
Comments