Drága Szerettink, kikkel immár együtt olvashatánk e levelet!
Előző napi krónikánkat ott végezém, hogy lovasíjász bemutatóra, s tábortűzre invitálálak Benneteket. Hogy ezt megtevétek-e, nem tudhatám, csak erőst remélhetém. Gyönyörűség volt nézni Sólyom és Ati vitézinket, kik paripáikkal eggyé válva száguldának, miközben nyilaikat kilövék. A tábortűznél Katica, Ákos és Pityu biztosíta jó hangulatot tekerőlanttal, gitárral, dobbal s vidám énekszóval. A sült szalonnának íze pedig még most is csiklandá ízlelőbimbóinkat.
Amikor azt jegyzém, hogy a fiús szülők még izgulhatának, hogy kinek a csemetéje voná le a zászlót, még nem sejtém, hogy jó magam leszek a boldog szülő, ki ráadásul jelen is lehetett ezen csodás eseményen, ugyanis hulló csillagok közepette Fodor Jonatán dicsérete hangzék el a himnuszok éneklése előtt.
Tudván, hogy utolsó éjszakánkat tölténk e helyütt, hosszan búcsúzkodánk, ölelkezénk, majd nyugovóra térénk.
Reggel aztán összerakánk ruháink, de afelől ne legyetek teljes bizonyossággal, hogy ékes rendben találjátok azokat a táskáinkban – hiszen az utazás minden bizonnyal összerázá azokat –, arra viszont erőst törekedénk, hogy sajátjainkat tegyük el, s ne társunkét. Valljuk meg, ez sem kicsiny kihívás vala.
Az utolsó foglalkozások tartatának meg, búcsúzkodánk, összefoglalánk, értékelénk, kincseinket rendezgeténk lelkünkben.
Az finom ebéd bélapátolása után tevénk még egy utolsó látogatást a jégkrémek környékén, majd izgatottan készülénk fogadástokra abban a reménységben, hogy sikerül Titeket megajándékozni annak a lelkületnek pár morzsájával, melynek ropogós cipóját a héten közösen fogyasztánk. Tudjuk azonban, hogy legnagyobb örömötök abban lészen, hogy minket újra láthatátok, s kebletekre vonhatátok. Legyetek bizonyosak abban, hogy ezen öröm kölcsönös vala.
Végezetül álljék itt még két vitéz név: utoljára Szeles Janka húzá fel a zászlót, s Gali Olivér voná le, mielőtt eltevénk azt a következő táborig.
Jómagam megköszöném Néktek, kik soraimat naponta várátok, örömmel fogadátok, különöst, kik visszaírátok. A krónikás jutalma abban a hitben leledzék, hogy ha a csodát elmesélni nem is tudá, legalább pár mozzanatát megörökíté, melynek segedelemével a gyermek mesélésbe kezdhet…
Szeretettel búcsúzom: Fannonimus
コメント