Kedves Távollévők!
Előző esténken arról beszélgeténk táborunkban, hogy micsoda kincs számunkra, hogy az Mennyben Lakó Felséges Úr Isten valójában Mennyei Édesapánk nékünk, s oly bizalommal fordulhatánk Hozzá, ahogyan tesszük ezt Irányotokban. Csodálatos, hogy Ő végtelen szeretettel viselé gondunkat, s erre most valóban nagy szükségünk vala, hiszen különös levelet kapánk. Pusztán a fent leírtak miatt nem tölt el ez minket rettegéssel. Megmutatjuk Néktek, de kérünk, ne aggódjatok cseppet sem a sorsunk felől, hiszen az jó Kezekben vagyon. Íme a levél, mely váltott lovakon érkezénk közénk:
„Ezen üzenet adassék az Őrállók Kezébe minél hamarább, mivel a benne foglaltak a következő napszálltát követően végrehajtásra kerűlnek.
HADÜZENET
Mi, a leghatalmasabb törzs nem tűrheténk tovább működésteket, így felajánlánk Néktek, hogy sorainkba beolvadjatok. Ebben az esetben nem esik bántódástok.
Amennyiben önállóságtokat meg akarátok őrizni, egyetlen esélyt biztosítánk arra, hogy magatok mentsétek meg a tábort. Hét közepe utáni napon, midőn az est leereszkedék, az erdő szélen készen áll a pálya, melyet végigjárva a tábor elemeit összerakhatjátok. Ha be tudjátok bizonyítani, hogy valóban ismeritek a tábort, és tudtok együtt gondolkodni, egymásra vigyázni, akkor megtarthatjátok önállóságtokat s folytathatjátok táborotokat.
Álljatok őrt, ha tudtok!”
A bizonyos győzelem tudatában vidámságban telék ezen napunk is, melyet a Jó Isten reánk virrasztott. Ifjaink immáron rutinos fegyverforgatóként edzének, s készűlének a nagy párbajra.
Leányink folytaták horgolásikat, kezük nyomán szépen szaporodik az anyag, a szemek sorokká állnak össze megörvendeztetvén alkotóikat. Emellett még az gyógynövények ismeretében is elmélyülének Füves Asszonyaink segedelmével. Később népviseletet öltének, mely igen jól álla rajtuk, s gyönyörűségüket még inkább kiemelék. Az nagyobb leányok élménypedagógiai játékot is játszának e napon.
Oly biztosak valánk az este sikerében – melyről holnap tudok hírt adni –, hogy dobozba zárt zenészeket hívánk, s táncra is perdülénk.
Plesz Heidi volt ennek a napnak a büszkesége Kucsera Istvánnal együtt, kiket nagy tapssal ünneplénk.
Holnap esti programinkat élőben követhetétek, amennyiben oly eszközökkel rendelkezétek, mi itt nékünk tiltva vagyon, s bizony nem is hiányzék.
További áldott estét kívánván Néktek, erőst bízva a folytatásban, szeretettel: Fannonimus
Comments