A karácsony nagyon hamar eltelt. Örs azon gondolkodott, hogy a jó dolgok miért tartanak rövidebb ideig, mint a rosszak. Talán, ha a rosszak esetén nem azzal lennénk elfoglalva, hogy rosszak, akkor nem éreznénk azokat sem hosszúnak? Tényleg minden a hozzáállásunktól függ, ahogyan Tamás szokta mondani?
Egy papír felett ült, melyen kérdések sorakoztak. Édesanyja mániája volt ez, mindig ugratták vele, hogy mindent dokumentál meg tervez. Az még hagyján, de dokumentáltat és terveztet! Az évet is.
Így, év végén összeült a család, mindenki megkapta a kinyomtatott „Évértékelő” lapot, amit egyenként kitöltöttek, aztán nagy nevetések közepette beszélgettek róla. Először mindnyájan nyafogtak: „Jaj, ne már”, „Muszáj?”, „Én nem tudok mit írni” és ehhez hasonlók, de ez csak a szokásos műsor volt. Pár perc után belemerültek a papírjaikba, Anya Adának suttogva mutogatta, hogy hová mit kell rajzolni, hiszen írni még nem sokat tudott.
Örs éppen azon töprengett, hogy „A 3 ember, aki idén nagy hatást tett rám” halmazba kiket írjon még Tamáson kívül, mert ő nem volt kérdés. De csak a táborból is fel tudott volna sorolni legalább 10-et. Aztán Villő! Igen, ő mindenképpen. Az a lány csupa meglepetés és még valami… talán a szeretet a jó szó rá. Nem törődött vele, hogy Vili miatt cikizik, ahogyan Tofut sem érdekelte más, csak a meggyőződése. Hóbortos strébernek gondolta mindenki, közben mindent a barátjáért tett. A tanulás, a kupakok… és soha nem magyarázkodott. Ő is csak „véletlenül” tudta meg, micsoda nagyszerű fickó az osztálytársa. A Hatökrökre gondolt, akiket ő barátainak mondott, de úgy érezte, ez semmi ahhoz képest, amit Tofu ért barátság alatt.
Rágcsálni kezdte a tolla végét, ahogy gondolkodott, Apa húzta ki a szájából csendesen.
Aztán frappánsan ezt írta: Őrállók, Lovardabeliek és Tofu Kristóf. Így egy kis trükkel mindenki benne volt, akiket szeretett volna.
Noel szólalt meg:
- Az „Idén olvastam” - hoz beírhatom a Szívöltöztetést? Néha én is olvastam fel belőle.
- Persze - bólintott Anya.
Örs megörült, hogy ő is beírhatja a könyvespolc rajzba a címet, mert a kötelező olvasmány mellett csak Marvel képregényeket írt eddig. Ada kifutott a könyvért, és másolni kezdte a borítót a megfelelő helyre.
- Héj, Noel, mi az a rengeteg könyvcím? - kérdezte Örs öccse papírját nézve.
- Na, ne lessél! - vigyorgott Noel, de bátyja akkor már hüledezve olvasta fel: - Matematika tankönyv, Magyar irodalom tankönyv, Magyar nyelvtan munkafüzet… héj, legalább a munkafüzetet ne!
- SKH - húzta el a lapot Noel. - Olvastam, nem?
Anya rendet teremtett, és feljegyezte magának, hogy legközelebb pontosítani fogja a kérdést.
Miután pontról pontra haladva átbeszélték, amiket írtak, Anya elővette a tavalyi terveket, hogy mindenki levonja a következtetést, hogy miket tűzött ki célul, s azokból mi sikerült. Síelni ebben az évben sem jutottak el, átírták hát a jövő évi bakancslistára. Az Őrállók Tábor viszont nem szerepelt a tervek között, de a jövő évibe már Noel is felvette. Igaz, csak Anya kedvéért, mert esze ágában sem volt olyan helyre menni, ahol nem lehet kütyüzni, de volt már olyan furfangos, hogy ezen nem most kezdett el balhézni. Sok idő van még nyárig!
Ada tervei között ott volt a lovaglás, ami megvalósulni látszik, mert Vilitől egy lovagló bérletet kapott ajándékba. Rá van írva, hogy akármikor mehet, amíg csak profi lovas nem lesz. Utána ő fogja tanítani a nála kisebbeket.
- Anya, mikor megyünk színházba? - kérdezte Ada. A fiúk próbálták visszafogni: - Kösz, hogy eszébe juttattad! - morogta Noel.
Anya nevetett.
- Szerinted magamtól nem jutott eszembe? - és olyan hosszú listát mutatott a „Kulturális terveim” rovathoz, hogy a két fiú szemforgatva fordult el.
- Én bárhová elmegyek, ha nem kell szépen felöltözni - enyhült meg Noel.
- Szerintem Anya meg éppen azért megy - szólt közbe Apa, de már hajolt is el felesége feléje lendülő papírjától.
- Anya, a jövő év nem 365 napból fog állni? - játszotta az érdeklődőt Örs. - Annyi színházat, kiállítást és könyvet összeírtál, hogy minden napra jut kettő is! - vihogott. És valóban, Anya listáját látva Apa is megjegyezte, hogy „nem egy évtizedre tervezünk, Drágám!”.
Miután jól kinevették magukat, Anya elkérte mindenkitől az „Ilyen évet szeretnék” papírját, és sorban kitűzte azokat a családi faliújságra.
- Társasozunk? - kérdezte Ada.
- Várj, még hátravannak az „Újévi fogadalmak” - mondta rutinosan és cseppet unott hangon Örs. Mindenki meglepetésére azonban Anya így szólt: - Azok most nem lesznek.
- Mit fogok akkor megszegni? - vigyorgott Noel.
- Hogyhogy? - lepődött meg Apa, mert kivételesen felkészült a kérdésre. Nagyon szuper fogadalmat talált ki.
- A kihívásokról, fogadalmakról majd máskor beszélünk. Most társasozunk, aztán filmezünk, és pár nap múlva visszatérünk rá. Ráérünk. Téli szünet van.
- Sejtettem, hogy nem ússzuk meg - szemtelenkedett Noel, és összeszedte a tollakat meg Ada színeseit.
Megíratott Őriszentpéteren, a Jó Isten 2023. esztendejének, Fergeteg havának 1. napján