Advent a lovardában
- De jó, hogy eljöttetek! Villő mondta, hogy meghívott titeket. Gyertek beljebb! - üdvözölte Sanyi Örsöt és Adát.
Ada szájtátva bámulta az asztalon lévő kartondobozokat, amikből karácsonyi díszek kandikáltak ki: gömbök, angyalok, girlandok, mellettük gyertyák hevertek garmadával, különféle színekben.
- Gyűjtögettünk kicsit, bocsi a késésért - robbant be Villő kipirosodott arccal, és az asztalra tett egy kosár tobozt.
Egy srác volt vele, aki szintén az asztalra pakolta szerzeményeit: csipkebogyót, makkot, gesztenyét töméntelen mennyiségben.
- Vili - nyújtotta kezét a srác, miközben elővillantotta furi fogsorát.
- Örs - fogadta el a fiú az erőteljes szorítású kezet, kissé csalódottan, hogy „a srác a fotóról” is itt van.
Ada kíváncsian hallgatta Vili előadását arról, miket gyűjtött és hol, Sanyi pedig egy metszőollót nyomott Örs kezébe, és a többi fiúval együtt kimentek az udvarra.
Hamarosan fenyőágakkal tértek vissza, és a nagy termet hamarosan betöltötte azok illata.
Közben a lányok teát készítettek a kis konyhában, és gyömbéres kekszet meg narancsot hoztak be nagy tálcákon. Egy pingpongasztal volt leterítve, erre került az étel-ital, körben rozoga székek, amik a célnak tökéletesen megfeleltek.
- A kicsik átmentek a másik terembe - mondta Villő Örsnek, aki láthatóan húgát kereste a szemével. A kisebb terem felől nevetgélés hallatszott. - Ők készítik a japánláncot. Persze, előbb ők is esznek. Ada nem allergiás semmire, ugye? Mogyoró, ilyesmi?
- Nem - mondta Örs, és igyekezett felfogni a sok információt.
Egy hölgy kezdett beszélni, aki kb. egyidős lehetett Örs szüleivel, mégsem volt tanáros a kiállása.
- Fogyasszatok bátran! A mennyei kekszet idén is Ancsa hozta. Köszönjük Neked. Közben szóljon, akinek van ötlete, mi legyen az idei kihívás, aztán díszítünk.
- Nem korai ez? Még csak november van - csodálkozott Örs, miközben Villő feléje nyújtotta a kekszes dobozt.
- Holnapután lesz advent 1. vasárnapja. És úgyis csak péntekenként vagyunk együtt, ritkán fogjuk látni. Ilyenkor szoktuk feltenni az égőket és január első péntekén szedjük le. Karácsonyfánk nem lesz, csak sok-sok dísz, fenyőgallyak, amiket mindig a fiúk vágnak, meg egy nagy adventi koszorú, amit közösen készítünk el. Péntekenként gyújtunk együtt gyertyát, mert vasárnap nem találkozunk - világosította fel Villő, aztán nagyot kortyolt a teából. - Almás-fahéjas, olyan karácsonyos! - sóhajtotta áhítattal.
-Voltak már kihívások, meg kérdések, elmélkedések - emelkedett szóra egy srác -, és mindegyiket szerettük. A többiek egyetértően és mosolyogva bólogattak. - Mi lenne, ha idén vegyesen lenne?
- Hogy gondolod, Balázs? Pontosan mit jelent ez a gyakorlatban? - kérdezte a hölgy, akinek -mint kiderült - Mónika volt a neve.
- Hogy aki feladatot szeretne írni, azt ír, aki elmélkedést vagy konkrét kérdést, ő meg azt.
- Jó - hallatszott több felől is.
- Hozunk papírokat, meg tollakat - pattant fel két lány.
- Mit kell csinálni?
Örs kétségbeesett arca láttán Villő kis híján elnevette magát.
- Nyugi, ez nem dolgozat. Összesen 4-et kell írni, külön lapra. Vagy egy feladatot vagy egy kérdést, például: Ne panaszkodj! Miért voltál hálás a héten? Ezeket összeszedjük, és mindenki húz egyet. Minden pénteken. Érted?
- Értem. Csak azt nem tudom, mit írjak.
- Menni fog, csak nyisd ki a szíved - mondta a lány. Ez a „nyisd ki a szíved” olyan ismerős volt Örsnek…
*
A nagyterem pompába öltözött. Telis-tele volt karácsonyi díszekkel, de mégsem volt giccses. Sokkal inkább meghitt.
A hatalmas fehér terítővel letakart pingpongasztal közepén egy adventi koszorú állt négy gyertyával.
- Mielőtt az első gyertyát meggyújtjuk - mondta Mónika -, mindenki tegye rá, amit magával hozott. Ha szeretné, indokolja meg, hogy miért azt választotta, de természetesen nem muszáj.
Villő a múltkor már előre szólt Örsnek, hogy így készüljön, ezért nem érte váratlanul a dolog. Sorra kerültek a fenyőágra a pici figurák, masnik, apró díszecskék, mindenki hozzátett valamit a saját ünnepvárásából, tulajdonképpen önmagából.
Mikor mindezzel készen voltak, Vili ragyogó szemekkel és egy óvodás izgalmával gyújtotta meg a gyertyát.
Villő Örs kezéért nyúlt. A fiú akkor vette észre, hogy a körben mindenki fogja a mellette állók kezét. Erről eszébe jutott a Tábor, és Villőre mosolygott, akinek szemében a gyertya lángja tükröződött. A lány visszamosolygott.
Előkerült egy szép doboz, kézről kézre járt, és mindenki húzott belőle.
Vajon mi lesz a feladatom a következő péntekig? - hajtogatta ki Örs kíváncsian a cetlit.
Megíratott Őriszentpéteren, a Jó Isten 2022. esztendejének, Enyészet havának 27. napján
Comments