A bújócskás ügynek nem lett folytatása. Örs odaállt az osztályfőnöke elé, és elmondta, mit tett. A tanárnő annyira meglepődött, hogy csak ennyit bírt kinyögni: „Hát, erre most nem is tudom, mit mondjak. Végül is kitakarítottad.”. Később sem mondott semmit, vagyis nem lett sem beírás, sem más az esetből.
Örs lelkében azonban nyomott hagyott az eset. Igaza volt Tamásnak: diadalt tapasztalt meg. Ha elsunnyogta volna, a történet időzített bombaként ketyegne a feje felett. Bármikor előkerülhetne a felvétel vagy egy szemtanú, egy rosszakaró. Így viszont nincs mitől félnie. Tiszta a lelkiismerete. Mint a kuka - mosolyodott el magában. És hogy még osztályfőnökit sem kapott! Pedig ennél kevesebbért is osztogatnak beírásokat.
Végül otthon sem büntették meg. Annak viszont nem örült, mert most tudatosodott benne, hogy a szülei eltérő nevelési elveket vallanak. Ez bizonytalansággal töltötte el. Noelt ez nem zavarta. Egyszerűen tudta, hogy mit melyik szülőtől kell kérni. Örs is tudta, de nem akart szomorúságot okozni a másiknak, meg nem akart veszekedést, ezért inkább nem játszotta ki őket. De ahhoz még gyerek volt, hogy önmagát nevelje.
*
Villővel futott össze suliba menet.
- Eljössz jövő pénteken a lovardába? - kérdezte a lány. - Adventváró buli lesz.
- Az mi? - érdeklődött Örs.
- Jövő vasárnap lesz advent 1. vasárnapja, és kitaláljuk, idén hogyan ünnepeljük. Mindig újakat találunk ki. Ez a kedvenc időszakom! Onnan már csak 4 hét a karácsony.
- Hát… fogalmam sincs, mi ez. Az nem baj? Csak adventi koszorúról hallottam, meg a tesóim kapnak csokis kalendáriumot. Nekem ahhoz már nincs türelmem. Mondjuk, az öcsém is előre kieszi belőle a csokikat…
- Nem baj, majd meglátod, milyen klassz! Hozhatod Adát is, a kicsikkel kézműveskedünk. Mi csörög a zsebedben?
- Ja - kapott oda a fiú -, kupakok. Nem volt időm a matek házira.
- És a kupakoknak ehhez mi köze?
- Tofu kupakokért segít.
- Tofu???
- Kristóf, tudod. Tofu a beceneve. Kris-tofu. Érted? És gyűjti a kupakokat. Állítólag gombfoci csapatokat gyárt, mások szerint valami rekordot akar felállítani. Ő olyan furi, tudod, állandóan csak tanul, meg tudományos könyveket olvas. Ovis kora óta orvos akar lenni, de nem sima orvos, hanem kutató. Képzeld, mikroszkópot kért elsőben karácsonyra! Adok neki kupakot, ad leckét. Ezeket guberáltam reggel.
- Inkább különleges, mint furi. Én szeretem, ha valaki mer kilógni a sorból. De azt nem szeretem, ha valakit csúfolnak. Pincsike, Tofu…
- De Tofut nem zavarja.
- Megkérdezted tőle? Nem hiszem, hogy az anyukája is így hívja.
Jár hozzánk egy lány lovas terápiára. Anita. Amikor megismertem, Csuri volt. Észrevettem, hogy amikor a lóval foglalkozott, és valaki szólt, hogy Csuri, a ló furcsán reagált. A lónak nyilván mindegy volt, és más szóra nem is tett így, tehát csak az lehetett, hogy a lány viselkedése váltotta ki ezt belőle. Sokáig figyeltem, aztán megkérdeztem a lányt, hogy miért hívják Csurinak. Azt gondoltam, hogy Anita-Ancsa-Ancsuri. Vagy, hogy olyan kis törékeny, mint egy veréb, hiszen a verebet hívják így, és az cuki név. De nem. Képzeld el, elsőben egyszer véletlenül bepisilt, és az az idióta fiú, aki mögötte ült, elkezdett kiabálni, hogy becsurizott! Azóta Csurinak hívták. Mindenki így ismerte. Mondanom sem kell, hogy gyűlölte ezt a nevet. Soha többé nem hívtam így.
- Engem is szoktak szívatni, hogy „Örs vezér tér, végállomás”…
- És nem zavar?
- Annyira nem gáz, inkább csak uncsi.
- Akkor hívjalak így?
- Ne. Igazad van.
- Én minden barátomat meg szoktam kérdezni, becézhetem-e, és ha igen, hogyan. Téged hogy hívjalak?
- Örs. Simán Örs, jó? - nevetett a fiú.
Csak otthon esett le neki, amikor a napját végiggondolta, hogy tulajdonképpen Villő a barátjának tartja őt, és ez nagyon jó érzéssel töltötte el.
*
- Á, megjött Örs vezér tér, végállomás! - rikkantotta Erik.
- Csá! - pacsizott vele a fiú. - Elég lesz az Örs is - de senki nem figyelt rá.
Együtt voltak a Hatökrök, bedobták a táskáikat a szekrénybe és indultak órára. Örs felmarkolta a kupakokat.
- Kristóf bent van már? - kérdezte hangosan, széjjel tekintgetve.
- Kicsoda??? - kérdeztek vissza többen is értetlenül.
- Kristóf - ismételte meg Örs tisztán, és szeme sarkából látta Villő elégedett mosolyát.