Ódor Fanna: Őrálló Örs kalandjai, 6. rész: Így múlik el a világ dicsősége

- Felugrom a Titkárságra, még nincs meg minden papírom, aztán ha szeretnéd, mesélek tovább! - mondta Villő az iskolába érve. - Naná, tök érdekes! - lelkendezett Liza. - Találkozunk az osztályban, csak én még büfézek addig. Kérsz valamit? - Kösz, rendes vagy, de nem. - Villőnek nagyon jól esett a gondoskodás.

- Héj, Liza, én is megyek büfébe! Állod addig nekem a sort? De ha nem érek oda, egy csigát kérek, plíz! - szólt oda Zsombi a lánynak, és kettesével rohant felfelé a lépcsőn. Első óra matek, és még nem volt meg a házija. Valaki - általában a strébernek ítélt Kristóf, közismert néven Tofu - feltette a csoportba a házikat, de Zsombi nem szándékozott egy percet sem leckével tölteni, amit játékkal tölthetett. - Tofu, muti a házit! - rontott be a terembe, és észre sem vette, hogy az osztály nagy része a hátsó padoknál tömörül, és szörnyülködik, meg vihog. Csak, amikor már végzett a másolással, akkor szegődött hozzájuk. * - Ide még írd fel az OM azonosítódat, ez pedig a szüleid belépési kódja! - mondta a titkárnő kedvesen Villőnek. - Kérlek, pár percre foglalj helyet, ezt még alá kell íratnom az igazgató úrral. Villő felnézett a nagy órára, és látta, hogy van még ideje, így aztán nyugodtan foglalt helyet. A közeli infóterem előtt várakozó diákok élénk csivitelése odahallatszott: - Egy fotó még nem jelent semmit! - Múltkor bephotoshopoltam magam az Oscar gálára! Nagy cucc! - De ez nem photoshop, ez valódi kép! - Vagy csak profi! - De hivatalos Facebook oldalon is rajta van. Villő nagyot sóhajtott. Valaki bajba került. Eszébe jutott, hogy tavaly az egyik osztálytársa egy tinifilm válogatására jelentkezett. Legalábbis úgy tudta. A szüleinek nem szólt, úgy gondolta, majd meglepi őket. Aztán fotókat kellett küldenie magáról, amiket olyan helyeken és úgy látott viszont, amit soha nem akart. Amikor a szülők rájöttek, megtették a feljelentést, de addigra már az egész suli rajta röhögött. A lányok kiközösítették, a fiúk bepróbálkoztak. Az egész felső tagozat látta a fotókat, és végül csak azért nem ment másik suliba, mert a városban nem volt olyan iskola, ahol ne hallottak volna a botrányról. Ő volt a „kaszting nyuszi”. Végül Villő mellé szegődött, és pár hónap alatt mindenki elfelejtette az ügyét. A feljelentés óta nem történt előrelépés, így a lány megfogadta, hogy ő jogász lesz, és ilyen ügyekre fog szakosodni. Vajon mi lehet most vele? Ki mellett ül, hogy ő eljött? - gondolkodott Villő. Ekkor a titkárnő kiadta a papírt, és a lány elviharzott a terem felé. * Örs döbbenten nézte a képet. Fájdalmasan sajdult meg a szíve, mert ugyanabban a pillanatban kapott meg valamit, melyben elveszítette. Amint a fotót meglátta, azonnal neve lett az érzésnek, amit az új lány iránt érzett, és ugyanakkor neve lett a fájdalomnak is, vagy tán a csalódottságnak, hogy késő. Soha még nem érdekelte egy lány sem. Jól elvolt a haverokkal. Úgy tapasztalta, hogy a lányok állandóan nyafognak, vagy idiótán vihognak a semmin, és semmi normális beszédtémájuk nincs. El sem tudta képzelni idáig, hogy barátnője legyen. De Villő annyira más volt, mint a többi csaj. Milyen jól elbeszélgettek! Neki nem kellett megjátszania magát, tudott őszinte lenni - talán a közös tábor miatt? És olyan vicces, és kedves! Nem fikázott más lányokat, és igazából szép is. Szívesen megsimogatta volna az arcát. De ez a fotó! Minden - még igazán el sem képzelt - álmát összetörte. A többiek előtt úgy tett, mintha számára közömbös lenne a kép, de a szíve vérzett. Ilyen rövid lett volna az első szerelem, és ilyen szar érzés a csalódás? Liza belépett a terembe, és egyszeriben csend lett. Kezében ott volt a csiga, de Zsombi nem indult érte. Emi lejtett elé, és színpadias mozdulatokkal dugta orra alá a telefonját: - Na, ezért nem jön a bulimra a kis barátnőd! Én meg azt hittem, tanulnia kell, vagy segít otthon! - affektált negédesen. - Biztos jön a pasikája… Júj, de kúl! - mire hatalmas röhögés tört ki. Csak Örs tett úgy, mintha valamit nagyon keresne a táskájában. Liza nézte a telefont, amit az arcába nyomtak, és nem értett semmit. Tudta, hogy Emiék nem bírják elviselni a visszautasítást, na de, hogy ilyen hamar lépjenek? És ilyet? Leült a helyére, és meg sem tudott szólalni. A képen Villő egy srácot ölelgetett. Nagyon meghitt volt a fotó, mindketten fürdőruhában voltak, valami gagyi kerti medencében. De nagyon boldognak látszottak. Mondjuk, a srácnak nagyon idióta feje volt, az tény, biztosan marhultak. - Halál nyomi a csávó! - Ja, csíra… - Totál fotykos feje van! - De hogy’ ölelgette már! - Szerintem fogdosta is! A hangzavarnak Villő belépése vetett véget. Vagy a nyomában igyekvő matektanár? Mindegy is. Pillanatok alatt csend lett, amitől a tanár szinte zavarba jött. - Üljetek le! Van egy új tanulónk, igaz? Na, már nem prím az osztálylétszám! Sic transit gloria mundi - vagyis… ki tudja? Mindenki tudta már, hiszen a kedvenc latin idézeteket párszor elsütötte matekórákon, így kórusban mondták: - Így múlik el a világ dicsősége.

Megíratott Őriszentpéteren, a Jó Isten 2022. esztendejének, Magvető havának 2. napján